A másik értelmezés szerint a 10 versszakot 5 részre lehet bontani, és minden egység a páros strófák végén levő refrénnel zárul.
Az 1. egység (1-2. versszak) témája a szüret, a természet halála – a beszélő saját félelme a haláltól
A 2. egység (3-4. versszak) témája a hó – emlékek: puha ágy – ez a halottas ágy képévé változik
A 3. egység (5-6. versszak) témája a szilveszter – az idő megállíthatatlan
A 4. egység (7-8. versszak) témája a tavasz – de a beszélő számára az élet elmúlását jelenti.
Az 5. egység (9-10. versszak) témája a halállal való magányos szembenézés. A költő úgy gondolja, hogy művei is halálra vannak ítélve. A befejező sorok (száradt tőke) a kezdőképhez (szüret) ívelnek vissza: a beszélő azonosítja magát az élettelen venyigével.
Ez az azonosítás teszi nyilvánvalóvá, hogy a természet, a tájelemek egy belső tájat jelentenek, és a saját halálával szembesülő lírai én félelmét, szorongását tükrözik.
A halál a természet rendje, és ebbe a beszélő is próbál belenyugodni, keresi a kapaszkodókat, azokat a dolgokat, amelyek vigaszt jelentenek (asszonyi jóság). A zárlat azonban reménytelenséget sugall, hiszen a megnyugtató funkciójú „asszonyi jóság” képre a refrén változatlan könyörtelenséggel feleli: „meg kell halni”.
Az Ősz és tavasz között verselése bimetrikus. Az időmértékes metrum szerint trochaikus (ereszkedő) sorokból áll, az ütemhangsúlyos verselés szerint páros rímű, háromütemű (4-4-2), tízes ritmusú sorokból áll (ezt nevezzük magyaros verselésnek, népköltészetünkben gyakran előfordul). Ez egy szépen megszerkesztett költemény, amelyben a dalforma is jelen van.
És több olyan szövegrészlet is található benne, amely ismert népdalokat idéz meg. Példák:
- 2. versszak: „Este van már” – népdal: „Este van már, késő este, / Pásztortüzek égnek messze”
- 6. versszak: „Olvad a hó / tavasz akar lenni, / Mit tudom én, mi szeretnék lenni” – népdal: „Olvad a hó, tavasz akar lenni, / De szeretnék kék ibolya lenni.”
A népdalokat, a dalforma jelenlétét hangsúlyozza ki az is, hogy a vers a szüretkor dalolt, „őszi boros énekek” elzengésével, az éneklés abbamaradásával kezdődik, amit a szőlőhegy elnéptelenedése magyaráz. Babits tehát tudatosan választotta az egyszerű dalformát a számvetés, a halállal való szembenézés témájához.
Rába György véleménye a versről: „Ha Babits költészetében még lehetett magasabb csúcs, oda érkezett el az Ősz és tavasz között-tel és a Balázsolással.”
