A vers keletkezésének életrajzi háttere
Losonczy Anna férjes asszony volt 1578-ban, amikor Balassi megismerte: a hölgy az akkor már idős Ungnád Kristóf felesége volt, maga is túl az első fiatalságán. Anna Balassi nagyon sok versének ihletője lett, tipikus lovagi (udvari) szerelem fűzte hozzá a költőt – a kapcsolat 6 évig tartott, de valószínűleg csak az első 2-3 hónapban volt felhőtlenül boldog.
Az irodalomtörténészek szerint ez a végzetes szerelem tette az akkor még csak szórakozásból verselgető Balassit később nagy költővé.
10 év múlva, 1588-ban Anna megözvegyült, Balassinak pedig félresiklott másod-unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házassága, az egyház érvénytelenítette is. Ezután a lecsúszott főúrnak ismét Anna jelentette nemcsak a szerelmet, hanem a reményt is arra, hogy megtépázott anyagi helyzetét rendbe hozza és a társadalmi ranglétrán visszakapaszkodjon az őt megillető helyre.
Balassi gyönyörű verseket írt Annához, és egyiket-másikat el is küldte neki szerelmes levélként vagy szerelmes levél kíséretében. Sikert azonban a versek sem hozhattak neki.
Szerelmi botrányai, nőügyei, kicsapongásai, felségsértési és egyéb perei elvadították tőle Annát, akinek nem kellett a züllött, zabolátlan, zűrös életet élő Balassi.
A Júlia-ciklus
Bár a versek Anna szívét nem hódították meg, arra jók voltak, hogy a költő ciklusba tudta rendezni őket. Egy Petrarca Daloskönyvéhez hasonló magyar Daloskönyv összeállítását tervezte.
A Júlia-ciklus egyrészt Balassi fiatalkori, udvarló költeményeit tartalmazza, amelyek 1578-ból valók, másrészt későbbi, érettebb szerelmes verseit is, 1588-ból. Petrarca hatása egyébként az 1588-as verseken is érezhető.
A verseknek kifinomult stílus, tökéletes ritmikája van, és Balassi egy újfajta strófaszerkezetet is használt, amit az ő nevéről Balassi-strófának nevezünk. A Balassi-strófa rímei: aab ccb ddb, szótagszámai: 667 667 667.
A versciklusnak elbeszélői kerete is van: állandó szereplője egy Credulus nevű ifjú lovag, aki olthatatlan szerelmet táplál Júlia iránt. A versek beszélője tehát a kerettörténet szerint Credulus (aki helyett magát Balassit is érthetjük), a megszólítottja pedig Júlia, aki egy idealizált nőalak.
Ahogy haladunk a ciklusban előre, Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé válik a költő számára: az egész életének ő az értelme.
A Júlia-versek sokak szerint Balassi költészetének csúcspontját jelentik.
Nemcsak a Júlia-ciklusnak, de Balassi egész szerelmi költészetének egyik jellegzetes darabja a Hogy Júliára talála, így köszöne neki című vers, amely sajátos, Balassira jellemző képi világot mutat.
Más, mint a korai Júlia-versek, amelyekben szép számmal voltak epikus elemek, itt viszont csak az első és az utolsó strófában történik utalás a vers keletkezésének körülményeire.
A verset valószínűleg Balassinak Annával való utolsó – egyébként véletlen (és váratlan) – találkozása ihlette. A költő lovaghoz illő módon, udvarló szertartással köszönti a hölgyet:
HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NEKI
az török „Gerekmez bu dünya sensiz” nótájára
1
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most én mellettem;
Egészséggel, édes lelkem!
2
Én bús szivem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.
3
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
4
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!
5
Szerelmedben meggyúlt szivem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szivem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy én fejedelmem!
6
Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
Balassi a vers születésekor már persona non grata volt a főuri családok döntő részénél. Botrányos, kicsapongó, züllött életmódja miatt senki nem vette komolyan. Pedig a délceg termetű, előkelő főúri családból származó, művelt és vitéz katona eleinte szívesen látott vendég volt az előkelő társaságban. Zabolátlan természete miatt azonban rengetegszer került ellentétbe környezetével, ami miatt nem nyerhette el egyik „imádott” úrihölgy kezét sem. Egyszerűen senki nem vette komolyan a hetente olthatatlan szerelembe eső Balassit. Minden szoknya után futott, a gazdag férjes asszonyokat is megkörnyékezte, ami akkoriban kifejezetten botrányos viselkedésnek számított. Az egri vár parancsnokának, Ungnád Kristófnak a feleségét, az érsekújvári várparancsnok feleségét, Lengyelországban a neki segítséget adó Wesselényi feleségét ostromolta szerelmével. Az előkelő úri hölgyek már menekültek tőle, Dobó Krisztinával köttetett házasságáról, az azt követő hatalmaskodásairól (Sárospatak várának erőszakos elfoglalása) mindenki tudomást szerzett.
Ezt Balassi is pontosan tudta, ezért is tűnik kifejezetten abszurdnak, hogy a megözvegyült Anna kegyeit próbálta mindezek ellenére elnyerni. Nem volt semmi esélye, de ami neki akkor szerencsétlenség volt, nekünk utókornak hatalmas szerencse, hiszen remekmű ez a vers is.
Nem valószínű, hogy valós érzelmeket kifejező vers született, inkább mesterien megkomponált szerelmi dal gyönyörű kifejezésvilága tükröződik a versben, amiben a reneszánsz kifinomult ízlésvilága köszön vissza.
Későbbi történések igazolják, hogy nem az őszinte szerelem szülte eme verset, hanem a tisztességes élet visszaszerzésének vágya. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Mikor elutasította Anna, Balassi álarca is lehullott. Az általa csodálatos palotának jellemzett Anna ellen minden alapot nélkülöző pert indított. Imádott hölggyel ilyet úriember nem tesz még akkor se, ha visszautasítják.
Esztergom falai alá is az vitte, hogy a háborúban megpróbálja tönkretett nimbuszát valahogy helyreállítani valamilyen vitézi virtussal. Tudjuk, mi történt