Témája dicsőség és hanyatlás ellentéte. A költő célja a tanítás: Berzsenyi Dániel nevelni akar alkotásával. Az első sor ellentétére épülő szöveg sűrítve, tételmondatszerűen megfogalmazza a vers gerincét képező állítást, dicsőség és hanyatlás ellentétét. A lírai én a jelen kétségbeejtő zűrzavarában a múlt példáihoz fordul, a múltbéli erős nemzetet szembesíti a jelen pusztuló, hanyatló magyarságával. A szerkezet és a problematika is konvencionális.
A magyarokhoz I. izgatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Az egészet áthatja a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A vers pátoszát a reménytelenség hevíti, mely nemigen lát semmi reményt a romlás megállítására. A kulcsszó az erkölcs. Ez az oka a nemzet hanyatlásának, sőt, menthetetlen pusztulásának.
Kifejezőeszközök: metaforák, hasonlatok, ellentétek, kérdés, felkiáltás, túlzás (hiperbola)
Képhasználatában Berzsenyi gyakran él egymástól távol eső jelenségek összekapcsolásával, pl. „századoknak vérzivatarja”, „századok érckeze”. Ezek már romantikus vonások.
Nyelvezet: igeneves szerkezetekkel tömörítő kifejezésekben feszül rendkívüli energia. Ókori kifejezések.
A vers központi szervezőelve az ellentét: a tragikus helyzeteken is felülemelkedni tudó, a dicső múlt erkölcsének, valamint az erkölcseiben megromlott, s emiatt végveszélybe kerülő jelen magyarságának szembeállítása.
Túlzó, hiperbolikus ellentét: „mellyet az éjszaki / Szélvész le nem dönt” <—> „egy gyenge széltől földre teríttetik”
Motívumok:
- tölgyfa-hasonlat (ez a kép Baróti Szabó Dávid Egy ledőlt diófához című művéből való)
- erkölcs
- a reménytelenség pátosza
Motivikus kapcsolat fedezhető fel egy középkori költő, Walther von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden című versével és Kölcsey Ferenc Himnuszával is.
Beszédhelyzet: a vers egy szózat, beszéd a megszólított magyarokhoz, a nemzethez. A lírai én tanító, erkölcsnemesítő, meggyőző szándékkal fordul a megszólítottakhoz. Megszólalását közérdekű, nyilvános közlésnek tekinti, a közösség tagjaként szólítja meg a magyarságot.
A hajdani, nemesi erkölcsre való hivatkozásai, illetve példái ugyanakkor azt is jelzik, hogy a magyarság fogalmát elsősorban a nemességre érti (azokra, akiknek történelmi hivatásuk a haza biztonságát óvni és felvirágzásán munkálkodni).
A beszélőt biztos értéktudat jellemzi, célja, hogy felrázza a magyarságot. Ostorozó hangjával rá akar mutatni a nemzet hanyatlásának okára és a nemzethalál veszélyére. Ezáltal kritikus önszemléletre biztatja és a jövő iránti felelősségre döbbenti rá a megszólított közösséget.
Gondolatmenete retorikus: az általánostól halad az egyesig, majd az egyestől az általánosig az alábbiak szerint:
- A múlt a jelenhez viszonyítva:
- 1-3. versszak (jelen): beszédhelyzet, megszólítás, a probléma általános felvetése: a jlene romló állapota a dicső múlthoz képest
- 4-5. versszak (múlt): a dicső nemzeti múlt példái, az ősi erkölcs megtartó ereje külső és belső veszélyhelyzetekben is
- A jelen a múlthoz viszonyítva
- 7-10. versszak (jelen): a jelen általános állapotának példázata, az erkölcseiben megromló magyarság jellemzése
- 11-12. versszak (múlt): a múlt ellentétes, honszerző és honmegtartó példái
- A nemzeti sors lehetőségei az egyetemesség szempontjából
- 13-14. versszak (végtelen idő): általánosító történelemfilozófiai elmélkedés, a történelem célszerűségének és értelmének megkérdőjelezése
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
