Giovanni Boccaccio: Dekameron (elemzés)

Első nap, harmadik novella (elemzés)

Szaladin szultán és a zsidó Melkizedek története.

Cím: a napot és a történet sorszámát jelöli. Alatta rövid tartalmi összefoglalót olvashatunk: „A zsidó Melkizedek a három gyűrűről mondott elbeszélésével megmenekedik ama nagy veszedelemből, melyet Szaladin tervez ellene.”

Az író tehát előre megnevezi a történet szereplőit és utal a végén bekövetkező csattanóra.

Mesélő: Filoména. Másoktól hallott történetet mond el, melyben ő maga nem szerepel (elbeszélőként kívülálló). Nézőpontja nem jelenik meg az általa elmondott történetben, azaz nem formál véleményt, nem kommentálja az eseményeket.

Téma: Melkizedek, az uzsorás zsidó elmond egy történetet három gyűrűről, és így menekül meg Szaladin szultán haragjától.

Műfaj: példázat, tanító szándékú történet, amely egy általános tétel bizonyítását szolgálja. Ezt az igazságot egy konkrét eset bemutatásával világítja meg.

Hangnem: a szórakoztató szándék érvényesül.

Helyszín: az egzotikus Kelet mesevilága

Idő: meghatározhatatlan (a kortalanság jellemző a mesékre)

Forrás: merít a mesehagyományból, némileg követi a próbatételes mesék cselekményvezetését.

Szerkezet: történet a történetben (ugyanis Melkizedek történetet mond három gyűrűről).

Beszédhelyzet: összetett elbeszélői helyzetre épül a novella (a kerettörténetbe illesztett elbeszélésbe újabb elbeszélés illeszkedik más mesélővel és szereplőkkel).

Több elbeszélő van:

• elsődleges elbeszélő: a kerettörténet elbeszélője – a novella felvezetésében utal az előző mesélő, Neifile sikerére, aztán jelzi a következő történetmondó színre lépését
• másodlagos elbeszélő: Filoména – reflektál Neifile történetére, majd felvezeti a saját elbeszélését Szaladin szultánról és Melkizedekről, megfogalmazva a tanulságot, amelyet története majd bizonyít
• harmadlagos elbeszélő: Melkizedek – ő maga is egy történet szereplője, aki előad egy tanmesét, amit másoktól hallott

 

Cselekményvezetés: lineáris időrend (időben egyenesen előrehaladó). Kerek, lezárt történet.

A novella nyugalmi állapotból indul, mely a hiány következtében borul fel, és egy újabb nyugalmi állapot kialakulásával zárul. A cselekmény egyetlen jelentős esemény köré szerveződik.

Felépítés:

Alaphelyzet: a mesélő röviden jellemzi az egyik szereplőt és vázolja az alapszituációt. Megtudjuk, hogy Szaladin egyszerű emberből emelkedett Babilónia szultánjává vitézségének köszönhetően. Számos háborúban győzelmet aratott, de közben a kincstára kiürült.

Bonyodalom: az eseménysort a hiány indítja el (jellemző a mesékre és a novellákra) – a szultánnak pénzre van szüksége, amit a zsidó uzsorástól akar megszerezni.

Kibontakozás: Szaladin csapdát állít a zsidónak, mert úgy gondolja, önként nem adna neki kölcsön. Erővel elvenni nem akarja a pénzét, ezért megpróbálja kicsalni tőle. Magához hívatja, barátságosan fogadja, és feltesz neki egy kérdést. Hallotta, hogy bölcs ember, mondja hát meg: a három Törvény közül melyik az igaz: a zsidó, a szaracén vagy a keresztény?

A zsidó rájön, hogy a szultán be akarja ugratni.

Tetőpont: Melkizedek példázata (példázat a példázatban) úgy ad választ a szultán kérdésére, hogy az igazságot relativizálja, belső meggyőződéstől teszi függővé.

A három közül egyik hitet sem nevezi jobbnak a másiknál. A zsidó, a keresztény és az iszlám vallást egy tőről fakadónak tekinti („három népnek adott az Atyaisten”), de különböző belső nézőpontokból láttatja igaznak.

Tanmeséje: egy gazdag embernek volt egy szép, értékes gyűrűje. Utódról utódra öröklődött a családjában, de végül egy olyan leszármazotthoz került, akinek három fia volt. Mindhárom szerette volna megkapni a gyűrűt, és az apa nem tudta eldönteni, melyiké legyen, mert mindhármat egyformán szerette.

Végül mindháromnak megígérte, hogy neki fogja adni, és titokban csináltatott még két gyűrűt, az eredetinek pontos másolatait. Halálos ágyán mindhárom fiának adott egy gyűrűt.

A három fiú felmutatta a sajátját, hogy bizonyítsa, övé lett az örökség. Ekkor derült ki, hogy három egyforma gyűrű van, és már nem lehet eldönteni, melyik volt az eredeti.

Ugyanígy lehetetlen eldönteni azt is, hogy a három Törvény közül, amit Isten három különböző népnek adott, melyik az igazi. Mindegyik nép azt hiszi, hogy az övé, de az igazság soha nem derül ki.

Megoldás: Melkizedek kimenekül a csapdából, amit a szultán állított neki. Szaladin ekkor őszintén elmondja, hogy pénzre van szüksége, és megkéri a zsidót, hogy segítse ki. Melkizedek ad kölcsönt neki, így a szultán pénzhez jut (a hiány megszűnik). Az ellentétek feloldódnak, Szaladin és Melkizedek megtanulják tisztelni egymást, barátok lesznek.

Szereplők:

Szaladin (a szultán): előítélete mutatja esendő emberi mivoltát (azt gondolja, az uzsorások fösvények, a zsidó önszántából sosem adna kölcsönt). Viszont becsüli a zsidót okos válaszáért, a végén őszinte hozzá.

Melkizedek (a zsidó uzsorás): ravasz, talpraesett, bölcs, ugyanakkor nagylelkű is (bőkezűen ad kölcsönt a szultánnak).

Üzenet: az okosság képes arra, hogy az embert a legnagyobb veszedelemből is kimentse. A történetben a legfőbb értéket az okosság jelenti.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!