A vers műfaja epigramma, hangulata mozgalmas, dinamikus, vibráló, nyugtalan (ambivalens érzelmekkel teli). Témája az emberi szenvedély ellentétes érzéseinek együttes jelenléte, küzdelme.
Catullus az emberi lélekben egy időben két szélsőségesen ellentétes irányba ható érzés harcáról vall. Ezt a pusztító lelki küzdelmet, vívódást az ember nem tudja irányítása alatt tartani. Az ember csupán elszenvedője ezeknek az egymással ellentétes érzelmeknek, amelyeket maga is ellentmondásosan él meg: egyszerre boldogan és szenvedve.
A cím témajelölő, ellentétet fejez ki. Nem Catullustól származik, hiszen a költő csupán számmal jelölte költeményeit. Címet az utókor adott verseinek, hogy könnyebb legyen őket megkülönböztetni.
A Gyűlölök és szeretek versformája disztichon (egy hexameter és egy pentameter állandósult kapcsolata. Szerkezetileg két sorból áll. Az eredeti latin nyelvű költemény nyolc igét tartalmaz, miközben egyetlen főnév sem szerepel benne. Az „öl e kín” helyett ott egyetlen ige szerepel: „keresztre feszíttetem”, „kínlódom”.
Az igék túlsúlya azért nagyon fontos, mert az igék adják a versnek azt a dinamizmust, vibrálást és intenzitást, amelynek segítségével a költő ki tudja fejezni a lélek háborgását, vergődését, a lírai én kétségbeesett vívódását.
A vers tehát csupa emésztő gyötrelem kifejezése, jól visszaadja az ellentétes érzelmek harcából eredő kínszenvedést, ugyanakkor passzivitás is érezhető benne. A lírai én nem lázad fel, nem tiltakozik ez ellen az állapot ellen, csak tehetetlenül tudomásul veszi, hogy ez van és kész. Nem harcol saját érzései ellen, nem próbálja elnyomni vagy uralni őket. Érzi, hogy úgysem lenne rá képes.
Az igék jelen idejűek, ami az állandóság érzését kelti: mintha a szenvedésnek soha nem szakadna vége, mintha a gyötrelem örökké tartana. Catullus gyakorlatilag időtlenné teszi a vers érvényességét is. Kétezer éve ugyanezt éli meg minden olyan szerelmes, akinek a párkapcsolatával valami komoly probléma van.
Mindezt úgy érzékelteti a költő, hogy a versben szó sem esik a szerelemről. Ezzel általánosabb értelmezést is lehetővé tesz: minden olyan érzelemre vonatkozhat a vers, amely két, egymással ellentétes erő harcát váltja ki az ember lelkében.
Catullus nagy hatást tett a későbbi római irodalomra (főleg az Augustus-kor kisebb költőire, mint pl. Tibullus, Propertius, Plinius, Aulus Gellius, Martialis), majd az antikvitás kora után a reneszánsz idején lett újra követendő példa (a magyar reneszánsz alkotói, Janus Pannonius és Balassi Bálint számára is).
A későbbi korok alkotói átörökítették költészetének hagyományait, közvetítőkön át hatott Csokonaira, és még a 19. századi német líra, sőt, egyes 20. századi magyar alkotók (Dsida Jenő, Weöres Sándor, Devecseri Gábor) is merítettek belőle ihletet.
