Elbeszéléstechnika és eposzi kellékek
Csokonai sok gáncsot, akadályt állít szereplői elé, aztán váratlan fordulatokkal, sőt, isteni beavatkozással hárítja el a bajokat. Az ilyen megoldás egyszerre meglepő is a váratlansága miatt és megnyugtató hatású is.
A drámai fordulatok mellett beszélteti is a szereplőit, ez űzi el az olvasók unalmát.
Eposzi kellékek
- témamegjelölés (propozíció) – „Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát…”
- segélykérés a múzsától (invokáció) – a költő a múzsa (egy mitológiai személy) helyett a bort hívja segítségül, hogy dalolni tudjon („butélia” – bor van benne). Azt kéri, hogy úgy mondhasson el mindent, ahogyan történt.
- seregszemle (enumeráció) – a szereplők előszámlálása, a vígságra érkezőket részletesen bemutatja: Carneval herceget és gavallérjait, valamint az ellenfelet, az öreg dámákat, akik Dorottya vezetésével vonulnak fel. A férfiak kívánatosak, szépek, a nők pedig csúnyák és öregek.
- isteni beavatkozás (deus ex machina) – Erisz viszálykeltése farsangi fánk formájában (fánk képében belebújik Dorottyába, amikor Dorottya megeszi a fánkot), Opor kiszabadítása. A végén az öreg hölgyeket megszépítik az istenek.
- csodás elemek – pl. az, hogy Csokonai egy Pegazus (szárnyas ló) hátáról figyeli a karneváli népet
- részletező csatajelenetek, a különböző hadi fortélyok leírása – csiklandozás, halálos pillantás, főkötő tűvel nadrágba szúrás…
- hosszú versszak – az epikus leírásnak, a részletezésnek megfelelő forma.
Hiányzó eposzi kellékek: állandó jelzők (epitheton ornans) – Csokonainak nincs szüksége rájuk sem formai, sem tartalmi szempontok miatt; közepébe vágó kezdés (in medias res) – Csokonai nem a közepébe vágva kezd, hanem egyenes vonalú cselekményvezetés jellemzi.
Kifejezőeszközök: leírások, képek (ezeknek jó, arányos elrendezése a szerző célja). A képeket, hasonlításokat az elevenség, érdekesség céljából alkalmazza eszközként.
Fontosak a nagy, epikus hasonlatok: hosszú szerkezetű, szinte külön élő hasonlatok, pl. az öreg Dorottya arcát csigacsinálóhoz hasonlítja. Vagy szintén Dorottyáról: „Lohadt mellén csomó ruhák tekeregnek, / Melyek közt elhervadt csecsei fityegnek: / Mint két darab vackor a sűrű levélben, / Amely alatt fonnyadt egész ősszel s télben”. Rendkívüli szellemesség és fantázia mutatkozik meg a hasonlatokban.
A Dorottya verselése és nyelvezete
Verselés: ütemhangsúlyos. Kettős strófa, páros rímű, felező tizenkettes (hat szótagnál tagolódik a ritmus, felezi, kettéosztja a sort). Többnyire 12 szótagos sorokat találunk, de előfordul 13 szótagos sor is. Az epikára jellemző hosszú sorok jelennek meg. Csokonai végig tiszta rímeket használ, még ha időnként ragrímek is.
A bevezetőben leszögezi, hogy ha vitézi eposzt akart volna írni, akkor hexameterben írta volna meg a művet. De nem abban írta, mert populáris (népszerű, a nagyközönség számára olvasnivalónak szánt) és mulattató eposzt akart írni. Ezért kettős a verselés.
Nyelvezet: helyenként szándékosan kétértelmű, félreérthető szóképek, amelyek Csokonai diákkori erotikus verseire emlékeztetnek. Helyenként alantas szavakat használ, máshol a természetes élőbeszéd elemeit építi be, sőt a fennkölt stílus is megtalálható.
Az eposz jelentősége, hogy megmutatta a magyar nyelv erejét a nyelvújítási harc előestéjén.
Csokonai egyébként tett egy oldalvágást a fordításokat szorgalmazó Kazinczynak: „Jobban szeretek középszerű originál (=eredeti) lenni, mint kiváló fordító.”
