A Dorottya cselekménye röviden
A történet időrendben halad előre. A kerettörténet egy farsangi bál, ún. „kurta farsang”. Annak idején a farsang célja nemcsak a mulatozás volt, hanem a párkeresésre való alkalomnak is tekintették, a hajadon lányok férjet kerestek maguknak.
Így aztán a szépnembeliek sopánkodtak, hogy milyen rövid ideig tart a farsang (vízkereszttől hamvazó szerdáig). A farsang rövidsége miatt sok fiatal és idősebb lány maradt pártában, s ezek a nők harcot indítanak a házasságra nem hajlandó férfiak ellen.
1. könyv: Ebédig – Megérkeznek a résztvevők a farsangi mulatságra. A pohárköszöntők után Carneval nyilvánosan ismerteti a matrikula (anyakönyv) alapján a megjelent dámák közül azokat, akik elmúltak 17 évesek, de még nincsenek 64 évesek. Azok neve mellé vörös keresztet ír, akik férjezettek vagy menyasszonyok. Ez felkavarja a kedélyeket, így inkább bort rendelnek és táncolnak.
2. könyv: Estvélig – A táncok leírásával kezdődik, a szerző nehezményezi az idegenmajmolást. A zálogosdi játékban Dorottya gúnyolódás céltáblájává válik, mert még egyszer sem kelt el, soha nem volt férjnél. Hősnőnk megelégeli, hogy az emberek megvetik és rajta köszörülik a nyelvüket, és bosszút forral. Egy oltáron áldozatot mutat be Ámornak, s cserébe egy férfit kér a farsangon megjelentek közül.
3. könyv: Éjfélig – Dorottya megszervezi a bosszút: eredetileg másik négy dámával szövetkezik (Adelgunda, Rebeka, Orsolya, Márta), de egyre többen csatlakoznak. Elsősorban a matrikulát akarják megkaparintani Carneval hercegtől, mert abban van leírva az életkoruk és az, hogy még hajadonok (lányságuk bizonyos életkor felett szégyennek számított). És meg akarják büntetni magát Farsangot is, amiért közömbösen szemléli a sorsukat.
A vénkisasszonyok amiatt is felháborodnak, hogy a férfiak nem kérik fel őket táncolni, mellőzöttségük miatt már alapból méltatlankodnak, s ezt az érzést fokozza haraggá Erisz, a viszály istennője, aki egy kráfli (fánk) formájában jut be Dorottyába.
Dorottya követségbe küldi Rebekát az ifjakhoz, hogy előadja a vén dámák követeléseit. Az ifjak kinevetik, így a dámák erélyesebb fegyverekhez folyamodnak: előkerülnek a szerelem mérgébe mártott „szemnyilak”, tűzkacsintások, csókcsákány, mosolygásfringia, főkötő tűk, női kiskések. Természetesen az elesettek csak jelképesen halnak meg. A halandók küzdelmeiben a halhatatlan olümposzi istenek is részt vesznek (pl. Ámor is részt vesz a dáma-háborúban).
A csatában megszorongatott férfiak egy cselt eszelnek ki. Opor, az ifjak vezére túljár Dorottya eszén: megígéri a dámáknak, hogy feleségül veszi azt a vénkisasszonyt, aki először megcsókolja. Erre felbomlik a nők hadrendje, a dámák mind faképnél hagyják Dorottyát. Még az a nyolc szűz is elfut, akik a díványt emelték a magasba vezérükkel, így Dorottya kezét-lábát töri.
4. könyv: Hajnalig – A dámák rájönnek, hogy az ifjak rászedték őket, és sírnak dühükben. Dorottya a végrendeletét diktálja nekik, de mikor észreveszi, hogy elfogták Carnevalt a matrikulával, hirtelen felugrik a betegágyból. A hadifoglyot ki akarják herélni, a matrikulát pedig elégetni, de hirtelen tűz üt ki, s a kavarodásban Carneval megszökik.
A konfliktust egy istenasszony oldja meg. Hajnalban megjelenik Cythere (Vénusz), a szerelem istennője, Ámorral és a gráciákkal, hogy békét és örömet hozzon. Megígéri a dámáknak, hogy többé nem lesz ilyen rövid a farsang és jövőre mindegyikük férjhez megy. Thalia, a legdelibb grácia az összes öreg, csúnya vénlányt fiatallá és széppé varázsolja. Dorottya és Opor összeházasodnak. Ámor kilövi nyilát Oporra és Dorottyára, akik egymásba szeretnek és rögtön papot is hívnak, hogy megesküdjenek.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
