A Dorottya szerkezete és szereplői
Szerkezete: négy „könyvből”, azaz négy énekből áll. Ezek a napszakokat követik: 1. könyv: ebédig, 2. könyv: estvélig, 3. könyv: éjfélig, 4. könyv: hajnalig.
Az 1. könyv az előzményeket foglalja össze, a 2. könyv a bonyodalom, a 3. könyv a küzdelem, harc leírása, a 4. könyv a megoldást tartalmazza. Mindegyik könyvet egy-egy „Summaya” vezeti be, mely szándékosan archaizáló nyelven foglalja össze az adott rész történéseit.
Hosszú prózai bevezetőt is írt Csokonai a Dorottya elé. Kettős Előbeszéd vagy Elöljáró beszéd olvasható a műben, amely 1803-ban keletkezett Debrecenben. A költő ekkor minden versét átírta, mert kötetének kiadására készült.
Forrásként Csokonai megjelölte néhány elődjét: Tasso: Elcserélt veder, Boileau: Pulpitus, Pope: Fürtrablás. Pope-tól számos motívumot kölcsönzött is (pl. a hölgyek és urak küzdelme, áldozat szertartása). Pope-ot Csokonai egy tanulmányában is kiemelte, amelyet az eposz műfajról írt (Az epopeiáról közönségesen).
A bevezetőben kifejti, hogy a Somogy vármegyei úri házaknál a vidám társaság sokat panaszkodott a farsang rövidségére, különösen a hölgyek. Részben ez adta az ötletet a műhöz.
Másrészt ezeknél a házaknál szép számmal látott olyan nőket, akik modellként szolgálhattak Dorottya alakjához (Dorottya típusú nőket mindenfelé látott Csokonai: a címszereplő azon nők modelljére készült, akik nem mentek férjhez.) Persze, a történetnek annyi valóságalapja van, mint Tasso, Boileau és Pope műveinek, azaz kitalált történet a Dorottya.
A hadi dolgokról szóló epikai művek között Csokonai a legnagyobbnak, legrangosabbnak Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát tartotta. Mivel nem volt kapható, csak kis példányszámban volt hozzáférhető a nagyobb könyvtárakban, ezért Csokonai ki akarta adni.
A versszervező erő a helyzet-és jellemkomikum.
A cselekmény ideje: 1799, időtartama 1 nap (24 óra alatt játszódik), színhelye Esterházy herceg kaposvári kastélya (a Somogyban játszódik a Balatontól délre).
A mű némiképp megfelel a hármas egység elvének, amelyet a klasszicista drámaesztétika támasztott követelményként: egy helyszínen, egy nap alatt és lényegében egy fő szálon zajlik a cselekmény (nincsenek epizódok, kitérők, hacsak a Gergő-féle elbeszélést nem tekintjük annak).
Szereplők
Dorottya – 65 éves „öreg kisasszony”, ő a dáma-sereg fővezére, marsallja. Mindenkinél jobban vágyódik a férfiak után, s az a bánata, hogy még mindig nem ment férjhez.
Carneval herceg – a farsangi király, nála van a matrikula (anyakönyv), amely a lányságban maradtak életkorát tartja nyilván. Budáról érkezik Kaposba (Kaposvár), Esterházy herceg birtokára.
Rebeka – az asszonyi sereg nagy hangú vezére
Orsolya – Dorottya alvezére, bár ő már ötször volt férjnél
Opor – az ifjak fővezére, jóvágású, igazi magyar gavallér
Bongorfi – középkorú, világlátott nemes
Cserházy – fiatal házasember
Ecse – a lovas sereg vezére, német és francia nyelvekben jártas
Bordács – katonaviselt, a nőknél sok tapasztalatra tett már szert
Szemő – módos ifjú gavallér
Laura – Szemő mátkája
Cserházyné – ifjú asszony
Amália – szépséges hölgy, de körülötte a kevésbé szépek találhatók
Erisz – a viszály istennője
Thália – a legdelibb grácia
Szereplőnek számít maga a költő is, hiszen Csokonai saját magát is belekomponálta a műbe. Megjelenik a bevonulásban: mivel a Kaposvár felé sikló szánok közül egyik sem akarja felvenni, felugrik a szárnyas paripára, és a magasból figyeli meg a társaságot. Kétszer is láthatjuk őt, és a történetmondás közben is vannak első személyű közbeszólásai, felkiáltásai.
Keserű irónia jelenik meg a mű végén, amikor Dorottya végrendeletében megemlékezik a poétáról, aki majd megénekli a dámákért vívott harcát. Ráhagyja az összes pénzét, valamint egy földbirtokot és egy házat, hogy haláláig verselhessen.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
