Cselekmény röviden: a 19 éves Robinson Crusoe szembeszáll apja és anyja kívánságával és megszökik otthonról. Szakít a középosztálybeli jóléttel, az addigi kényelmes életével, mert hajtja a kalandvágy.
Meggondolatlanul nekivág a világnak: 1651. szeptember 1-én Hullban felszáll egy Londonba tartó hajó fedélzetére. Ezzel kezdetét veszi évtizedekig tartó hányattatása.
Már első tengeri útján viharba kerül, a hajó elsüllyed. Nagy nehezen tudnak csónakjukkal partra vergődni, és Robinson megfogadja, hogy soha többé nem száll tengerre. Ám egy hajóskapitány barátja rábeszéli, hogy menjen vele Nyugat-Afrika partvidékére, Guineába. Robinsonnak ez az egy vállalkozása sikeres: a hazahozott aranyport 300 font sterlingért értékesíti.
A jó üzlet további nyerészkedésre sarkallja, ezért újra elindul Afrika felé. Ezúttal azonban kalózok támadják meg a hajót, Robinson a kalózkapitány rabszolgája lesz. 2 év után sikerül megszöknie, egy csónakban több mint 20 napig vitorlázik Afrika partjai közelében, mígnem a Zöld-foki-szigeteknél egy portugál hajóskapitány felveszi a hajójára.
A hajó Brazíliába tart, 22 nap múlva érnek oda. Robinson földet vásárol, cukornád-és dohányültetvények tulajdonosa lesz, 2 év alatt meggazdagszik. Ismét abban a középosztálybeli jólétben lehetne része, mint otthon szülei házában, és amelyet apja tanácsolt neki annak idején. Robinson azonban nem elégszik meg ezzel, hirtelen mohó vágy fogja el, hogy még gazdagabb legyen.
Két barátja megbízásából Afrikába készül, hogy fekete rabszolgákat hozzon a földjeikre. 1659. szeptember 1-én (épp 8 évvel azután, hogy először szállt hajóra), elindul Afrikába. Ekkor éri a szerencsétlenség, melynek egyetlen túlélőjeként egy ismeretlen, lakatlan szigetre kerül.
Robinson egy emberöltőnyi időt, több mint 28 évet tölt a szigeten, ennek az időszaknak eseményei alkotják a regény gerincét.
Eleinte nem tudja, hogy élnek-e a szigeten mások is, vademberek vagy vérengző vadállatok, ezért valóságos erődítményt épít magának. Később elviselhető, kényelmes életkörülményeket hoz létre maga körül.
Állatokat szelídít meg (kecskét tart), így ehet húst, tejet, túrót, sajtot. Gabonát és rizst termeszt, égetéssel agyagedényeket készít, „vasfából” mozsarat, egy muszlinkendőből szitát csinál, lisztből kenyeret, süteményt süt, pudingot stb. Még a szabómesterséget is „kitanulja”, állatbőrökből ruhákat készít magának.
Mindennek hasznát tudja venni, amit a két hajóroncsról (egy spanyol hajó is elsüllyed a sziget közelében) kimenekített, kivéve a pénznek.
Egyedül van, társtalan, így sok ideje marad a töprengésre, meditálásra. Egy hirtelen jött betegség is arra készteti, hogy magába szálljon, s megszólal eddig néma lelkiismerete.
Önvádat érez korábbi élete miatt: mohó volt, önző, istentelen. Felhánytorgatja magának, hogy eddig eszébe se jutott az isteni gondviselés. Megszilárdul benne a gondolat, hogy bűnei miatt jutott ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Hosszú évek óta először elkezd imádkozni, olvasgatja a hajóról magával hozott Bibliát. Úgy érzi, apja jóslatai beigazolódtak: egyszer magára marad és senki se lesz, aki meghallgassa.
Belenyugszik sorsába és istenfélővé válik: „Mindenekelőtt itt távol voltam a világ minden romlottságától; nem kísértett sem a hús, sem a szem gyönyörűsége, sem az élet hiúsága. Nem vágyakoztam semmire, viszont amim volt, annak örültem.”
Legnehezebben azt viseli, hogy teljesen egyedül van, nincs kihez szólni. Aztán felfedezi, hogy a távoli szigetekről kannibálok járnak át az ő szigetére abból a célból, hogy (hadi)foglyaikat ott fogyasszák el. Robinson elhatározza, hogy legalább egyetlen társat szerez magának e foglyok közül.
Már 24 éve él a szigeten, amikor sikerül kiszabadítania egy fiatal bennszülöttet a vadak fogságából. A Péntek nevet adja neki, mert pénteki napon mentette meg az életét.
Robinson szép lassan „megszelídíti”, civilizálja Pénteket. Megtiltja neki az emberevést, ruhát ad rá, angolra tanítgatja, beszélget vele, munkára szoktatja. Megismerteti vele a keresztény vallást, és ezzel hite szerint nemcsak a testét, hanem a lelkét is megmenti.
A történet azzal végződik, hogy Robinson megmenekül a szigetről. Ezt egy váratlan esemény segíti elő. Egy közelben horgonyzó angol hajó matrózai fellázadnak, és a zendülők a lakatlannak hitt szigetre hurcolják a hajó kapitányát, a kormányost és az egyik utast.
Robinson és társai (ekkor már négyen vannak) kiszabadítják a foglyokat. A lázadó matrózokat foglyul ejtik vagy a maguk oldalára állítják. Végül sikerül visszafoglalniuk a hajót.
A legveszélyesebb lázadókat ott hagyják a szigeten. Robinson ellátja őket jó tanácsokkal, és odaajándékozza nekik addigi munkájának eredményét, a szigeten kialakított kis birtokot.
Végül sikerül Robinsonnak hazatérnie, de már más emberként érkezik vissza. Eladja jól jövedelmező brazíliai ültetvényeit, gazdag ember lesz, és akin tud, segít.
Évek múlva még egyszer meglátogatja régi szigetét, amely távozása óta szépen benépesült.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
