Robinson Crusoe. Defoe főműve, saját korában hatalmas sikert aratott. Megjelenése évében áprilistól augusztusig 5 kiadás hagyta el a nyomdát. Bár cselekménye fikció (kitalált történet), a képzeletbeli utazásnak valóságalapja is volt.
Keletkezési háttér: Defoe személyesen ismerte a skót matrózt, Alexander Selkirkt, akit volt szerencséje „meginterjúvolni”. A matróz története adta a regény alapötletét. Selkirk hajótörést szenvedett és négy évig élt teljesen egyedül egy lakatlan szigeten, míg 1712-ben szerencsésen visszatérhetett Angliába.
Bár Selkirk megpróbáltatásai ötletet adtak az írónak, nem a skót matróz történetét írta meg, hanem egy kitalált alak kitalált történetét, melyet irodalmi eszközökkel hihetővé, valószerűvé tett.
Témájához saját tapasztalataiból is meríthetett, mivel Defoe maga is sokat utazott, és az ő élete is meglehetősen kalandos volt.
Történelmi háttér: a regény információs világa szoros összefüggést mutat a 18. század eleji angol történelem eseményeivel, a korabeli Anglia helyzetével. Ez az időszak a nagy angol kereskedőtársaságok létrejöttének kora, az angol gyarmatosítás fénykora, az angol világbirodalom kiépülésének kora.
A valóságban is hajókaravánok járták a tengereket, mindenféle árukat szállítottak, kincseket, aranyat hoztak a titokzatos Keletről. És a valóságban is előfordultak hajótörések.
Az angol történelemnek ez az időszaka olyan folyamatokat hozott, amelyek az egyén szerepét, az individualizmust tették hangsúlyossá. A regény azt a meggyőződést nyomatékosítja, hogy az egyén erőfeszítésén múlik, mire viszi az életben.
Téma: Robinson, a vállalkozó szellemű fiatalember útja során hajótörés következtében egy lakatlan szigetre kerül, ahol sok fáradsággal és leleményességgel berendezkedik, civilizációt teremt.
Robinson egymagában polgári életet él a szigeten. Magánya 18. évében egy vadembert kiszabadít az emberevők rabságából, és nevet ad neki: Péntek. A természettől fogva jó szándékú és tanulékony Pénteket szolgájává teszi.
Tíz év múlva egy angol vitorlás rátalál és végre visszatérhet hazájába. Összesen 28 évet 2 hónapot és 19 napot tölt a szigeten.
Korszak: felvilágosodás.
A felvilágosodás két alapgondolata jut érvényre a műben:
- A civilizált ember magasabb rendű a primitív körülmények közt élő civilizálatlan vadakhoz képest. – Ezt Defoe azzal bizonyítja, hogy Robinson a lakatlan szigeten is képes hasznosítani azt a tudást, amit a társadalom halmozott fel tapasztalati úton, és ezáltal egymaga újra tudja alkotni a civilizációt.
- Az embernek eredendően, természettől fogva létező adottsága a jóság. – Defoe ezt a tételt Péntek figurájával igazolja, akit Robinson sikeresen „világosít fel” és „civilizál” (a mű végére Pénteket a bőrszínén kívül semmi nem különbözteti meg egy európai polgártól).
Műfaj: pikareszk regény. Lazán összefüggő epizódokat sorakoztat egymás mellé, de a fontosabb jeleneteket, rendkívüli helyzetben végzett cselekvéseket nagyon valószerű részletességgel írja le.
Naplórészletek, hosszú, didaktikus elmélkedések is keverednek az eseményekről közölt, olykor monoton beszámolók közé.
Típus: robinzonád – a kalandregény egyik válfaja (mely Defoe regénye nyomán jött létre): olyan igaznak feltüntetett történet, melynek utazó hőse lakatlan szigetre vagy valamilyen más elzárt helyre vetődik, s ott megszervezi életét. A robinzonád összekapcsolódhat egyes esetekben társadalmi-politikai utópiával is.
Cím: témakijelölő.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
