Motívumok:
- lakatlan sziget – a modern polgári világ modellje
- önerejéből világot teremtő főhős – a magányosan helytálló polgár személyiségének ősképe (archetípusa)
Szerkezet: a korábbi kalandregényével rokon, de a cselekmény epizódjai már időrendi és ok-okozati viszony mentén fűződnek egymáshoz, szemben a pikareszk felcserélhető, laza szerkezetével.
Előadásmód: E/1. személyű elbeszélés. Az író rábízza hősére a furcsa, hihetetlennek tűnő események előadását (nem vállalja a mindentudó elbeszélő szerepét). Az egyszerű elbeszélői nézőpont szűk teret enged a jellemábrázolásnak.
Stílus: egyszerű és dísztelen (puritán), az író kerüli a bonyolult mondatszerkezeteket, nem él szóképekkel, költői hasonlatokkal, metaforákkal (eszköztelenség).
Írói eszközök: aprólékos leírások (a körülmények részletes, kimerítő közlése).
Fő ismérv a fikció valószerűsége. Defoe több módszerrel teszi hihetővé a beszámoló igazságtartalmát.
A hitelesítés eszközei:
- a főszereplő maga beszéli el a történetét (így önéletrajzként hat a regény)
- apró, realisztikus részletek sokasága, precíz dátumok, a szigeten vezetett napló közreadása
- a főhős kitűnő megfigyelőképessége, bámulatos memóriája (pl. évek múlva is emlékszik egy kidöntött fa átmérőjére, csónakjának hosszára, szélességére stb.)
- a keresetlen, közvetlen stílus, a természetes egyszerűség is a meggyőzést szolgálja
Jellemek: az elmélyültebb jellemrajz még hiányzik, de felfedezhetők a belülről való ábrázolás csírái: Defoe megrajzolja a főhős lelki életének néhány vonását (lelkifurdalása, vallásos megtérése, meditációi).
Robinson Crusoe: fő tulajdonságai hallatlan akaratereje, kitartása, céltudatossága, józan esze. Képes a kudarcokból felállni, tapasztalatait a gyakorlatban hasznosítani.
Ahogy külső életkörülményei megváltoznak, lelki élete is átalakul. Istenfélő, vallásos, jámbor emberré válik, és a puritanizmus szellemében alakítja át az életét. Legnehezebben a magányt viseli el.
Péntek: primitív vadember, akit Robinson szabadít meg az emberevő bennszülöttek fogságából (nevet is ő ad neki). Kiderül róla, hogy természettől fogva jó: becsületes, tiszta szívű és hálás Robinsonnak, amiért megmentette az életét. Tanulékony, engedelmes és hűséges, „gazdáját” nem hagyja el soha többé.
Világkép: derűlátó, optimista. A regényből kiérezhető Defoe hite az ember nevelhetőségében, megjavulásában.
Az angol polgári társadalmat a felvilágosodás kezdetén derűlátás jellemezte, mert még nem érzékelték a modernizáció ellentmondásait, és töretlenül hittek a fejlődésben.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
