Értelmezés: a regény példázatszerű, kétféle példázatot is kiolvashatunk belőle.
1. Robinson Crusoe története vallásos ösztönzésű példaként olvasható. A főhőst az isteni gondviselés bünteti hajótöréssel, mert elhagyta családját, szembehelyezkedett a szülői bölcsességgel, elhanyagolta a vallásos életet, és a nagyravágyás bűnébe esett.
A főhős lakatlan szigetre kerülése, megmenekülése is erkölcsi alapozású: szorgalma, hite, kitartása teszi méltóvá a szabadulásra.
2. a regény olvasható az emberi erőfeszítés világot teremtő diadalának és a polgári civilizáció magasabbrendűségének példázataként. Robinson Crusoe, a magára maradt ember a szigeten töltött idő, 28 év 2 hónap és 19 nap alatt végigjárja az emberiség történetének sok évezredes útját.
Egy új világot kénytelen teremteni magának, a semmiből hozza létre a civilizációt. Az első nap még fán alszik, de amikor a végén megmentik a szigetről, már a korabeli civilizáció körülményeinek megfelelő környezetben találják (állattenyésztés, földművelés, fazekasság, szabómesterség, kényelmes otthon, nyári lak stb.).
Sorsának alakulása felidézi az ószövetségi kiűzetés-történetet. Neki is ismeretlen és ellenséges világot kell megismernie, meghódítania, saját maga számára élhetővé tennie, belaknia. Kezdeti kétségbeesését felváltja az életösztön, majd a tervezés, a munka, a hasznosság vágya: „… megtanultam a szigeten, hogy semmitől se riadjak vissza.”
Egyre inkább kincsesbányának tekinti a szigetet, amit korlátlanul kiaknázhat. Megtanulja értékelni azt, amije van. Megtapasztalja a dolgok használati értékét, előrelátóvá válik.
Jellemző a pénzhez való viszonya. Amikor a szigetre menti az elsüllyedt hajók rakományának egy részét, tudja, hogy a hajón talált pénznek nem veszi hasznát. Mégis magához veszi, mert úgy gondolja, egyszer még szüksége lehet rá.
Gyakorlatias látásmódja, az élet birtokba vételének vágya és szorgalma eredményezi, hogy „boldog szigetem”-mé teszi kényszerű lakóhelyét, amely érkezésekor még a „reménytelenség szigete” volt a szemében, és amelyre tulajdonjogát is kiterjeszti.
Így a korabeli olvasók (az angol puritán kispolgárság) saját erényeik (állhatatosság, józan ész) felmagasztalását olvashatták ki a regényből.
Utóélete, jelentősége: a Robinson Crusoe megírásával Defoe új regénytípust teremtett, a robinzonádot, amely rendkívül elterjedt a világirodalomban. A robinzonád olyan kalandregény, amelynek utazó hőse lakatlan szigetre vagy más, a világtól elzárt helyre kerül, és ott kell újra felépítenie az életét.
