Az Isteni színjáték nyelve, stílusa, verselése, felépítése
Nyelv: toszkánai olasz nyelvjárás (firenzei dialektus), az olasz irodalmi nyelv alapja. Dante teremtette meg ezzel az olasz irodalmi nyelvet. Művét latinul kezdte, majd olaszra váltott.
Magyar fordítás: Babits Mihály.
Hangnem: szintézis, Dante keveri a hangnemeket (patetikus, vulgáris).
Nyelvezet: alacsony köznyelv.
Stílus: az az „édes új stílus” emelkedik Dantéval a magas költészetbe, mely előtte csak az itáliai trubadúrlíra szerelmi témáiban jelent meg.
Korstílus: a középkori irodalom alkotása, de már reneszánsz vonások is jellemzik.
Középkori vonások: műfaja, számmisztika, túlvilági látomás, utazás, túlvilág felosztása, minden erotikától mentes szerelem.
Reneszánsz vonások: „nemzettudat” (persze nem a XIX. századi értelemben, de már jelentősége van, hogy ki hová valósi), szenvedélyek, változik a nő helyzete (egyenrangúság), érdeklődés az ókor iránt, emberközpontúság, tudásvágy (meg akarja ismerni és meg akarja érteni a világot) – szakít Aquinói Szent Tamás gondolatával, miszerint minden megismerés bűn, ha nem Isten megismerését szolgálja.
Terjedelem: 14233 sor (hatalmas terjedelmű, irdatlanul hosszú mű).
Versforma: tercina (3 rímmel összefogott 3 soros strófákból álló vers, a sorok 10 vagy 11 szótagosak, jambikusak).
Rímelés: egy-egy strófa középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával, rímképlet: aba-bcb-cdc-ded és így tovább.
Az eredeti olasz szövegben csak tiszta rímek fordulnak elő (tökéletesre csiszolt, csengő rímek).
Felépítés:
- szimmetrikus (szigorú logika szerint épül fel)
- felépítését középkori katedrálishoz hasonlítják
- 100 énekből áll, melyek 3×33 részre oszlanak, tehát összesen 99 ének + 1 bevezető ének
Felosztás:
- 1 bevezető ének (unus es deus = egy az Isten)
- 33 ének – Pokol
- 33 ének – Purgatórium
- 33 ének – Paradicsom
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
