Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője

Az Isteni színjáték szerkezete: Prológus, Pokol

Szerkezet:

Prológus (a sötét erdőben):

  • főszereplő: Dante
  • 1300 nagycsütörtök éjjelén indul
  • 7 napig tartó utazás elbeszélése
  • az élet értelmét, célját akarja megtudni
  • az Erény hegyére induló embert akadályozó tényezők: a három vadállat (párduc – kéjvágy, oroszlán – gőg és erőszak, nőstény farkas – kapzsiság) a Firenzét dúló, pusztulást okozó szenvedélyeket jelképezi, vagyis az erényhez vezető utat a bűnök zárják el, melyek az üdvözülést is akadályozzák.
  • az erényhez akar eljutni, de megretten a vadállatoktól, s mivel a földi világban való utazás nem nyújt számára ténylegesen elérhető célt, a visszahátráló utas egy másik, misztikus utat választ.
  • egy árnyék, Vergilius lelke (aki a középkor kánonja szerint az antik irodalom legnagyobb költője volt) egy látomásos utazásra hívja hősünket, és – Beatrice kérésére – elkíséri őt a Poklon és a Purgatóriumon át a Paradicsomig. Azért lehet a kísérője, mert ő ismeri a Poklot.
  • Vergilius már itt az első énekben utal arra, hogy nem lehet végig a főhős vezetője: a Paradicsomba nem léphet be, mivel a kereszténység előtt született, ezért innentől (a 3. részben) a halott kedves, Beatrice veszi át a szerepét, ő lesz Dante vezetője (és védelmezője száz angyallal együtt)

 

Pokol

A Pokol képe ókori minták és keresztény elképzelések alapján jött létre.

  • ókori: a halottak látszatszerűek, emlékeznek a múltra, ismerik a jövőt, de a jelenről nincs tudomásuk
  • középkori: bűn, bűnösség kérdését másképpen ítéli meg, más a bűn az antikvitás szerint és más a középkorban

A bűn mértéke határozza meg a lelkek elhelyezkedését a Pokolban, ahol rend és hierarchia uralkodik.

A Pokol tölcsér alakú. Bejárata a Golgota hegyén, Jeruzsálem mellett helyezkedik el, itt indul a Föld belseje felé.

Felirat a Pokol kapuján: „Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, / én rajtam át oda, hol nincs vigasság, / rajtam a kárhozott nép városába. / Nagy Alkotóm vezette az igazság; / Isten Hatalma emelt égi kénnyel, / az ős Szeretet és a fő Okosság. / Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, / csupán örökkel, s én örökkön állok, / Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

A Pokol kapujának felirata a III. ének elején olvasható. A földi élet minden kellékétől meg kell szabadulnia annak, aki be akar lépni rajta. Itt nyerik el méltó büntetésüket a földi bűnök és a gonoszság, így a Pokol a földön megbomlott erkölcsi rend helyreállítását szolgálja.

A keresztény világkép szerint az evilági élet a halál utáni állapot előképe, Isten a lelkek túlvilági helyét evilági életük és tetteik szerint jelöli ki. A lélek túlvilági sorsa tehát az emberi földi életének lényegét is megmutatja.

A zord felirat Isten Hatalmát, az ős Szeretet és a fő Okosság örök érvényességét hirdeti, vagyis a teológia hagyományos kifejezéseivel nevezi meg a Szentháromság személyeit. A Pokolban a Teremtő hatalma bűnhődésre kényszeríti a bűnösöket, a Fiú bölcsessége a bűn természetéhez mérten szabja ki a büntetést, a Szentlélek szeretete pedig a rossz megszűntetésével helyreállítja a világ rendjét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!