A Daloskönyv főbb jellemzői
A szerelmi költemények névleg Laurához szólnak, de a költő valójában nem róla, hanem önmagáról ír: magába fordul és saját lelki folyamatait figyeli, saját érzéseit vizsgálgatja, elemzi. Ezek a versek egy érzékeny, esendő lélek őszinte vallomásai.
Költeményeiben Petrarca kitárulkozik, így egy teljes költői személyiség bontakozik ki az olvasó előtt. Talán ez a személyesség, az egyéni érzelmek, a belső világ ábrázolása a Daloskönyv legvonzóbb sajátossága, ez benne a legmodernebb vonás, ami a mai napig élvezetessé teszi.
A kötetcím témajelölő, de nem Petrarcától származik, hanem az utókor adta. Maga a költő azt írta versei fölé: „Francesco Petrarca babérkoszorús költő olasz nyelven írott töredékei”. A verseket római számokkal jelölte (címet nem adott nekik, első soruk alapján szokás őket megkülönböztetni).
A kötetben található versek műfajilag változatosak: 317 szonett, 29 dal (canzone), 9 sestina, 7 ballada és 4 madrigál van benne. A művekben használt leggyakoribb versforma a lovagi költészet hagyományaiból ismert szonett, amelynek Petrarca egy új változatát teremtette meg.
A hangnem is változatos: hol finoman bánatos, hol reménytelen, vívódó, gyötrődő, tépelődő, hol elégedetlen, háborgó, hol boldog (ez utóbbi ritkán fordul elő).
A versek témája többnyire a vágy, a lelki szenvedés, a költő érzelmei ill. az emberi szenvedélyek, de a kötet nem kizárólag szerelmes verseket tartalmaz. Van benne néhány más témájú költemény is (pl. 2 hazafias vers és 3 közéleti-politikai vers az avignoni pápák ellen).
A Daloskönyv újdonsága és egyben jelentősége, hogy ez az első verseskötet, amelynek a címzettje „földi” nő, és a benne megjelenő szerelem már világi élmény. Igaz, hogy a nő iránti vonzalom eszményítve van, de már nem egy transzcendens (tapasztalaton túli) élmény, mint pl. Dante Beatrice-szerelme, amely egyben Isten szeretetét is jelentette.
A versek „megszólítottja”, Laura nemcsak mint női eszménykép van jelen, hanem testi alakjában is (megtudjuk például, hogy szőke volt, ami feltűnő lehetett egy mediterrán vidéken, ahol a fekete haj a jellemző).
Laura tehát egyszerre fizikai létező és a szépség ideálképe, valóságos alak és elvont eszme. Ezt a kettősséget (a reális valóság és az elvont idea közti különbségtételt) az újplatonizmus hatásával szokták magyarázni. A humanisták körében divatja volt az ókori görög filozófus, Platón nézeteinek, aki különbséget tett a látható fizikai valóság és az ideák láthatatlan, csak sejtett világa között.
A Daloskönyv tudatosan felépített, jól szerkesztett verseskötet. Két szerkezeti egységre osztható.
Az 1. rész címe: Laura asszony életében. Ahogy a cím is jelzi, a 366 vers közül 263 verset Laura életében írt a költő. Ezekből a szenvedélyes hangvételű versekből egy reménytelen szerelem története, afféle lelki önéletrajz bontakozik ki: a lírai én hiába vágyakozik az elérhetetlen asszony után.
A 2. rész címe. Laura asszony halála után. A maradék 103 költeményt (a 264-366. verset) Laura halálát követően írta Petrarca. Itt a visszaemlékezés kerül előtérbe, az asszony elvesztése miatt érzett fájdalom kap hangot. A költő szerelme változatlan marad, a halott Laura iránt is ugyanúgy lobog, de a versek hangvétele már csendesebb, szelídebb.
Az asszony egyébként az 1348-as pestisjárványnak esett áldozatul, amely végigsöpört egész Nyugat-Európán (s amely megjelenik Boccacciónál is a Dekameron kerettörténetében).
A két rész címe ellenére – ami bizonyos időbeliséget sugall – tudjuk, hogy a költemények sorrendjét Petrarca nem a megírás időrendje alapján határozta meg.
A Laura-versekben jellemző motívum a szerelem és a természet párhuzama: a költő mindig megjeleníti a tájat, de ez a táj már-már nem is valóságos, hanem lelki táj: a látvány a lírai én lelkiállapotát tükrözi.
A természeti elemek használata tehát csak ürügy: a nap azért szerepel, hogy megidézze Laura arcát, a füvek azért, mert a lába nyomát őrzik. A természetélmény és a szerelmi érzés teljesen összefonódik. Ezt láthatjuk pl. a Magamban lassan, gondolkodva járom… kezdetű versben, amely a kötet 35. darabja, vagy a Ti szerencsés füvek, boldog virágok… kezdetű versben, amely a 162. darab.
A Daloskönyv ismertetőjének még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
