Címértelmezés
A cím utal az irodalom gyakori témájára, az átalakulásra, átváltozásra. Eszünkbe juttathat számos irodalmi művet, amelyet korábban írtak átváltozás-témában. Ezek egyike Ovidius Metamorphoses (Átváltozások) című munkája, vagy az Ezeregyéjszaka több meséje, vagy az Arthur-mondakör, amelyben Merlin, a varázsló a gyermek Arthurt különböző állatokká változtatta, így tanítva őt a megismerésre.
Ezenkívül eszünkbe juthat Goethe Faustja, ahol Mephisto változtatja át Faustot, Madáchtól Az ember tragédiája, ahol Ádám és Éva mindig valaki más alakjában járják végig a történelmet, de gondolhatunk Bulgakov Mester és Margarita, E.T.A. Hoffmann Az arany virágcserép és Gogol Az orr című művére, sőt, Homérosz Odüsszeiájára is, ahol Kirké disznóvá változtatja Odüsszeusz társait.
A cím jelentése sokrétű, nemcsak fizikai, hanem lelki, szellemi átalakulás is történik a műben. Gregor több átváltozáson is keresztülmegy, hiszen nemcsak testileg változik át, amikor féregként ébred fel, hanem később pszichológiailag is átalakul, ahogy kénytelen-kelletlen alkalmazkodik az új testéhez.
A címből egyébként nem derül ki, hogy kinek a mivé változásáról van szó, ezért ha csak a címet halljuk, akkor bármi eszünkbe juthat. És ha belegondolunk, nemcsak a főhős változik át a történetben, hanem a többi szereplő is át-, illetve megváltozik, úgyhogy a cím jelölheti a novellában történő összes átváltozást, legyen az testi, lelki vagy jellembeli.
Az átváltozás műfaja és stílusa
Műfaj: elbeszélés. Kafka nem akarta megújítani a novella műfaját, ellenkezőleg, az elbeszélés legősibb formáihoz nyúlt vissza: a parabolához, Aiszóposz tanmeséihez, a bibliai példabeszédekhez.
Az elbeszélés stílusa realista, abszurd elemekkel. (Az abszurd a mindennapi gondolkodásnak ellentmondó képtelenséget jelent, amely torzítás és túlzás révén túllép már a fantasztikumon, a valószerű környezetben megjelenő irrealitáson is.)
Kafka nem közvetlenül ábrázolja a világot a műveiben, hanem egy abszurd világot alkot, amely természetellenes, szokatlan, lidérces és lázálomszerű, mégis nagyon valószerűnek érezzük, mert Kafka aprólékosan kidolgozza a részleteket, és hideg tárgyilagossággal adja elő a legnagyobb borzalmakat is.
Ebben az abszurd világban megjeleníti a való világ fő vonásait is, így a fantasztikumban megtalálhatjuk a valóságot, a korabeli társdalom jellemzőit, de metaforikus képnyelvbe ágyazva.
A fantasztikus, meghökkentő, hihetetlen események összeolvadnak a valószerű eseményekkel, az életkörülmények pontos leírásával, a való élet történéseivel, akárcsak E. T. A. Hoffmann műveiben (pl. Az arany virágcserép). Ez a kettősség adja Kafka írásainak sajátos feszültségét, belső izzását.
A környezet bemutatása aprólékos, részletező, naturalisztikus. A valószerűtlen, hihetetlen, hátborzongató eseményeket Kafka ezzel a részletes, naturalisztikus leírással teszi hihetővé.
Mint Kafka hősei általában, Gregor Samsa is egy képtelen, furcsa, abszurd fordulat révén egy olyan világban találja magát, amely teljesen más, mint a mindennapi élete. Hiába tudja, hogy már egy másik világban van, még egy ideig az előző élete szokásai szerint viselkedik, a két világ között ugyanis sok a kapcsolat, Kafka állandóan egybejátszatja a kettőt. A fantasztikum és a realitás egybejátszatásával új elbeszélésformát hoz létre.
Gregor Samsa rovarrá változását Kafka úgy írja le, mintha teljesen természetesnek tartaná, hogy ilyesmi megtörténik. Sőt, maga a főhős sem csodálkozik a dolgon: mintha ez olyan mindennapi esemény lenne, ami bármikor, bárkivel megeshet. Az olvasó végül nem is a fantasztikumon ütközik meg, hanem azon, hogy a sok érthetetlen szörnyűség olyan magától értetődő.
A műnek egyébként csak egy fantasztikus eleme van, maga az átváltozás. Ha ezt a fantasztikumot az olvasó elfogadja, akkor ezután már csupa valószerű eseményekkel lesz dolga, hiszen az átváltozásból fakadó családi drámát teljesen valósághűen ábrázolja Kafka.
Az átváltozás szerkezete
A mű szerkezete parabolikus. A jelenségek nem pusztán önmagukat jelentik, hanem önmagukon túlmutató jelentésük van, valami más, fontosabb dologra utalnak.
Az elbeszélés két síkon mozog:
- van egy külső, felszíni sík, amely a leírt jelenségek síkja
- és van mögötte egy belső sík, amely az egyetemes filozófiai tartalmat fejezi ki.
Így aztán a parabolákat, amelyek fontos igazságokat tárnak fel és szereplőik sorsából egy általános példázat olvasható ki, egyszerre szó szerint és jelképesen is lehet értelmezni. Kafka minden művének parabolikus a szerkezete.
Ez persze nem jelenti, hogy művei parabolák. A paraboláknak, mítoszoknak és példázatoknak egyértelmű, biztos jelentésük van. Az átváltozás ezzel szemben többértelmű, sok jelentéssel bíró mű.
A mítoszok és példázatok azért olyan egyértelműek, mert olyan korokban születtek, amelyeknek stabil értékrendjük volt. Ezekben a korokban létezett egy egységes rendszer, egy világkép, amely az egyént, a közösséget és a gondolkodást meghatározta.
A 20. században felbomlott ez az egységes világkép: többféle értékrend él párhuzamosan egymás mellett, és az egyén dönti el, hogy hogyan értelmezi a világot, és milyen szerepet szán benne önmagának. Kafka művének ugyanúgy nincs egyetlen biztos jelentése, ahogy a modern világnak sincsen egyetlen biztos világképe.
Kafka legtöbb műve befejezetlen töredék, de azért befejezetlen, mert nem lehet befejezni: nyitva van hagyva, akár folytatható lenne. Az átváltozás ebből a szempontból kivétel. A klasszikus novella szabályai szerint készült, története szerkezetileg kerek egész, és a szereplők magatartásának motivációja is hiánytalan.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
