Kirekesztődés, magány és elidegenedés
Említettük, hogy Gregor az átváltozás után is embernek gondolja magát és még mindig a Samsa család tagjának tekinti magát (csak akkor kezd belefeledkezni a rovar-létbe, mikor érzi, hogy az emberek már lemondtak róla.)
Ám mivel gondolatait és érzéseit nem képes közölni másokkal, a környezete egyre kevésbé tartja embernek. Senkiben sem merül fel, hogy Gregor érti a beszédüket és hogy emberi gondolatai vannak. A kommunikáció hiánya miatt Gregor egyre elszigeteltebb és magányosabb lesz.
Az átváltozással járó megpróbáltatások lassanként megváltoztatják Gregort. Eleinte aggódik a családjáért, akik kenyérkereső nélkül maradtak, és bűntudata van a kellemetlenség miatt, amit okoz nekik. Bántja az is, hogy így már nem tudja zeneiskolába küldeni a húgát, aki szépen hegedül.
Tudja, hogy családja visszataszítónak találja új külsejét, ezért mindent megtesz, hogy megkímélje őket a látványtól. Figyelmesen és tapintatosan viselkedik.
De aztán, ahogy egyre jobban elhanyagolják (csak annyit törődnek vele, amennyit feltétlenül muszáj) és egyre inkább magára marad, kezd közömbössé, letargikussá válni.
A magány, az elszigeteltség nagyon fontos motívuma a műnek, amelyre a főhős vezetékneve is utal. A Samsa név valószínűleg a cseh „sam sja” (=egyedül levő, magányos) kifejezésből származik.
Ahogy egyre jobban kirekesztődik az emberi világból, Gregor személyisége reflektívebbé, önreflektívebbé válik: folyamatosan megfigyeli önmagát és környezetét. Sokat töpreng, tűnődik régi életén.
Megért mélyebb igazságokat, s ennek folytán átértékeli az átváltozás előtti életét. Szembesül családja részvétlenségével, apja durvaságával, uralkodásvágyával, főnöke révén a hivatal embertelenségével.
A fájdalom, a szenvedés és a magány következtében lelkileg egyre jobban magára talál, lelkisége egyre mélyebb és emberibb lesz. Családja felé megértéssel fordul, egész lényét betölti az önfeláldozó szeretet.
Ez a mély lelkiség fejeződik ki abban is, hogy Gregor éhezni kezd a szellemi táplálékra: a zene a lelke mélyéig meghatja.
Tragikus diszharmónia alakul ki a réginél sokkal emberibb belső énje és új rovarkülseje között. Féregtestben igazabb felismerésekhez jut el, mint emberként, és személyisége is határozottabban körvonalazott lett, mint régen, már nem olyan önfeladó.
Viszont a börtönélmény megmarad: emberként szabályozott, monoton életvitele miatt érezte magát fogolynak, rovarként viszont lelkileg érzi magát bebörtönözve. Rabbá válik, mert nem tud kommunikálni az emberi világgal, nincs lehetősége az önkifejezésre, és családtagjai már nem azonosítják őt azokkal a tartalmakkal, amelyeket emberként jelentett a számukra.
A végkifejlet
A Samsa család végül már nem bír együtt élni Gregorral. Éppen húga mondja ki rá a halálos ítéletet, aki régen a legközelebb állt hozzá. Grete megtagadja a bátyját (szerinte ez a „szörnyeteg” nem Gregor) és követeli, hogy a család szabaduljon meg tőle.
Gregor egyetért húgával abban, hogy el kell tűnnie, és önként választja a pusztulást: halálra éhezteti magát, hogy ne legyen többé terhére családjának. Nem haragszik azért, hogy rosszul bántak vele, utolsó pillanataiban is szeretettel gondol rájuk.
Halála illik az egyéniségéhez: csendesen megy el, észrevétlenül, ahogyan élt. Nem tudjuk meg, tetemével végül mi történt, a bejárónő megszabadult tőle valahogy.
Gregor halála után a Samsa család élete visszatér a rendes kerékvágásba: megszokott, unalmas és banális lesz ismét. Samsáék hálát adnak Gregor haláláért, és megkönnyebbülten élik tovább rendezett polgári életüket.
Ironikus módon a nyomasztó légkör, amely az egész novellát uralja, itt a végén kissé oldódik. A család hangulata javul, reménykednek, hogy végre jobb élet köszönt rájuk most, hogy Gregor meghalt.
El is mennek kirándulni a városon kívülre (ez az egyetlen olyan jelenet a műben, amely nem Samsáék lakásában játszódik). Kiáltó ellentét van a mű végi napfény, jó levegő és a szűk, áporodott levegőjű szoba között, ahol Gregort tartották.
Az utolsó jelenet azt sugallja, hogy Grete átváltozása is befejeződött: gyereklányból felnőtt nővé érett, így a szülők elhatározzák, hogy férjet fognak neki keresni. Tehát új fejezet kezdődik az életében.
A novella záró sora, amely közli, hogy Grete nyújtózkodott egyet, jelképes értelmű. A nyújtózás a felszabadultság érzését fejezi ki. Grete és az egész Samsa család úgy érzi, mintha hosszú rabságból sikerült volna kitörniük.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!
