Heinrich Heine: Dalok könyve, , A dal szárnyára veszlek, , A Loreley

A vers címe műfajjelölő és témamegnevező. A művészet romantikus eszményítésére utal. A költészet az, ami kiragad a hétköznapi valóságból, ami átemel a mindennapok korlátain.

A dal szárnyára veszlek szerkezetileg 3 egységre bontható fel.

Az 1. egység (1. versszak) a szituáció megjelenítése, az álom kezdete. A költő odavinné kedvesét, ahová csak a dal, a fantázia, a költészet képes vinni. A vers romantikus jegye: az elvágyódás egzotikus vidékre.

A 2. egység (2-4. versszak) az elképzelt, eszményi táj leírása, melynek folyamán a kedvesből immár a természet része, egy virág lett. A romantika által kedvelt elemek veszik körül: holdsugár, kert, mese („Mese csordul a rózsák ajkán”), rejtelem, titok, érző lelkű állatok.

A 3. egység (5. versszak) a beteljesedés képzeletbeli átélése, melynek során a költő és szerelme ember alakban szemlélik a természet harmóniáját, és álmodják az örökké tartó álmot. Ez egyfajta érzelmi találkozás.

Fontos, hogy a tökéletes érzelmi találkozás, a teljes azonosulás csak a valóságból kiszakadva, a mindennapokon felülemelkedve valósulhat meg (ezért van szükség az idillikus természeti környezetre és a keleti világ egzotikumára). Ugyanakkor Heine azt is tudta, hogy mindez csak illúzió: az élmény nem jöhet létre a valóságban, legfeljebb álmodni lehet a boldogságról, a teljességről.

A vers üzenete az, hogy a boldogságról és a teljességről csak álmodozni lehet. Van egy harmonikus, tiszta világ, ahol ember és természet békében él egymással, ahol a vágyak valóra válnak, és ahol két egymást szerető lélek találkozhat és boldog lehet, de ebbe a világba csak a „dal szárnyán” lehet eljutni, vagyis a költészet által.

Ez azt jelenti, hogy a valóságban nem érhető el a teljes boldogság, erről csak ábrándozni lehet, megélni nem. Heine költészetében az elvágyódás, a nosztalgia, a valóságból való kiszakadás vágya is csak játék, egy pillanatnyi, kedves ötlet, amit nem kell komolyan venni.

Alapjában véve a költő elfogadja a valóságot, ebben nagyon különbözik a romantikusoktól: nála álom és valóság messze esik egymástól (a romantikusoknál élet és álom összeolvad egyetlen látomásos világgá). Heine világában a realitások uralma mindvégig megmarad.

A dal szárnyára veszlek verselése rímes időmértékes, a négysoros versszakok félrímekbe csengenek: x a x b. A versforma népdalszerű: 7 vagy 8 szótagos sorok váltakoznak rövidebb, 6 vagy 7 szótagos egységekkel.