József Attila: Tiszta szívvel, Levegőt!, Óda. Klárisok, Medáliák, Holt vidék, Külvárosi éj, Téli éjszaka, A város peremén, Reménytelenül, Eszmélet, A Dunánál, Nagyon fáj!, Nem emel föl, Kései sirató, Flórának, Ars poetica, Bukj föl az árból, Hazám, Tudod, hogy nincs bocsánat

Vannak a versben személyes motívumok: őt gyakran verték.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Azokra az évekre gondol, amikor idegenek közt élt, távol a családtól. Bántották, pedig ha egy jó szót kap tőlük, akkor készséges lett volna. Átvitt értelemben is: az őt megértő emberek távol vannak, a világ idegenek közé szorítja.

Újra nyugodt, lecsillapodott képpel zár a vers:

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Igen, felnőtt, de ő nem olyan alávaló, ő nem adja fel. Az ő bőre nem olyan becses, nem olyan fontos neki az élete, hogy kibírná, ha nem lehet szabad. Az érett ember tisztán látja a helyzetét, és nem hajlandó eladni magát.

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

A beszélő a meggyőződését, a belső sugallatot követi, hiszen emberek vagyunk és nem vadállatok, és a vágyaink nem adatolhatók, nem személytelenek és tényszerűek, hanem érzésekből tevődnek össze.

A sorok azt sugallják, hogy József Attila szerint kevés a kultúrát, a szabadságot vérében hordó ember köztünk, mint amilyen ő. Elkábítják őket, vagy azért hallgatnak el, mert megalkusznak a helyzettel. (A magyarság sorscsapdája, hogy geopolitikai értelemben véve „rossz” helyen él: mi vagyunk a fal két ellenséges erő között, ez a történelmi szerep jutott nekünk. És nem lehet belőle kilépni.)

A Levegőt! verselése időmértékes, hatodfeles jambusokat váltogat hármasokkal. Rímképlete: a b a b c c b (keresztrímes, páros rím beiktatásával).

A versnek időtálló üzenete van, örök igazságokat tartalmaz. Tiltakozik a jogfosztottság, az embertelen rend ellen. Hogyan lehet egy olyan országban dolgozni, ahol az állampolgárnak félelemben kell élnie az örökös megfigyelések miatt? A megoldás egy új rend, melynek alapja egy olyan szabadság, amelyben az ember lehetőséget kap az önmegvalósításra.