Katona József: Bánk bán (elemzés)

A Bánk bán műfaja történelmi dráma, máig nemzeti drámánknak számít. A magyarság létének alapkérdéseit taglalja egy 13. századi tragikus történelmi esemény kapcsán.

Az utolsó felvonásból derül ki, mi volt a szerző politikai eszményképe: a válságot csak a nemzeti király által vezetett önálló állam oldhatja meg. A főnemesség szerepet kap az ország vezetésében, a jobbágyok pedig jogi és anyagi biztonságot élveznek.

A mű romantikus stílusban íródott. Nyelvezete és jellemábrázolása (különösen a címszereplő jelleme) is romantikus. A fegyelmezett szerkezet és a központi problematika miatt viszont klasszicista is.

A Bánk bán keletkezése

Katona József a kolozsvári Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-ben (a következő évre szóló beadási határidővel) meghirdetett drámapályázatára készítette a Bánk bán első változatát. A pályázatot Döbrentey Gábor fogalmazta, eredeti és történeti tárgyú drámával lehetett pályázni. A lehetséges témák között megemlíti Bánk bán történetét is.

A dráma végleges szövegét 4 évvel később, 1819-ben írta meg Katona József. A pályázaton a Bánk bán nem nyert díjat, az eredményhirdetéskor még csak meg sem említették.

Az 1815-os első változat alig hasonlít valamiben a véglegesre (a kézirat is csak véletlenül került elő a 20. században).

Katona Józsefet barátja, Bárány Boldizsár Rosta című munkája késztette a Bánk bán átdolgozására, amely egy recenzió volt (1817). A szerző megfogadta a recenzens jó tanácsait.

A Bánk bán nyomtatásban 1820-ban jelent meg Kecskeméten, első színházi előadása pedig Kassán volt 1833-ban.

A Bánk bán témája

Nagyon sokrétű: politikai és magánéleti konfliktusokat ötvöz. Van egy élősködő idegen hatalom, és vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák.

Katona Józsefet elsősorban az uralkodó elleni merényletek érdekelték a történelemből. Nem ő volt az első, aki a Bánk bán-témát feldolgozta: Hans Sachs 16. századi német író dolgozta fel elsőként szépirodalmi formában. Katona két kortársa, az osztrák Grillparzer és a magyar Kisfaludy is feldolgozták.

Katona egyesítette a különböző felfogásokat a királyné meggyilkolásáról. Belevette művébe több krónika álláspontját is: Pray György szerint a királyné ártatlan volt, a Kézai-krónika szerint bűnös, és erőszakos csábítás is történt. Katonánál Bánk a gyilkos, de vannak összeesküvők is.

A végleges változatban fölerősíti a Gertrudissszal szembeni gyanút, de egyértelmű bizonyosságot nem nyer az olvasó a csábításban való közreműködésről.

A történelmi alakok közül kicserélte a csábító személyét: Berthold kalocsai érsek helyére Ottót teszi.

Saját maga találta ki a szereplők közül Tiborc, Biberach és Izidóra figuráját.

A spanyol menekültek léteztek, már Kézai Simon gestája is utal rájuk.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!