Katona József: Bánk bán (elemzés)

Bojóthiak (Mikhál, Simon): Spanyolországból menekültek a Magyar Királyságba az arab támadás miatt. A számkivetetté vált nemzetet jelképezik. Befogadásuk a Szent István-féle befogadó nemzet koncepcióját tükrözi. Mivel Simonnak 7 fia van, a jövendő új honfoglalás jelképe (a 7 fiú a 7 törzs, nemzetség jelképe).

Bíberách: dramaturgiai szerepe szerint ő az intrikus. Ottó szövetségese. Tetteit 2 tényező motiválja: 1. hazátlanság (nem kötődik egyetlen közösséghez sem), 2. a család hiánya (anyja meghalt, apja nem szerette).

Izidóra: türingiai lány, akit Gertrudis hoz az udvarba. Viszonzatlanul szerelmes Ottóba. A káosz láttán vissza akar térni hazájába, de Gertrudis nem engedi (mert saját lánya, Árpádházi Szent Erzsébet helyett van itt Izidóra, aki amolyan „cseregyerek”).

Ottó: Gertrudis öccse, Fülöp király gyilkosa, aki Magyarországra menekült nővére védelme alá. Kéjsóvár, ostoba figura. 2 tragikus vétsége: 1. nem érdekli, hogy Melinda iránti szerelme egyoldalú, erőszakkal megszerzi az asszonyt, 2. ezzel megsérti a család szentségét, bemocskolja Bánk becsületét.

Melinda: Bánk felesége, tragikus sorsú áldozat. Drámai szerepköre a naiva. Vidékről került az udvarba, ahol az intrikák közepébe csöppent. Az Ottóval történt eset után férje nem áll ki mellette egyértelműen, sőt, eltaszítja magától, ez okozza vesztét. (Bánk másik tragikus vétsége a Melindával szembeni viselkedése.)

A Bánk bán értelmezése

Bánk tettének megítélésétől függ a dráma értelmezése.

• Ha Bánk bűnös, mert meggyilkolta Gertrudist, akkor jogosan bűnhődik.
• Ha Bánk bűnös Melinda elvesztésében, akkor családja pusztulásáért ő maga a felelős.
• Bánk igazi tragikus hős, akinél sorsának irányításában bizonyos esetekben az értelem helyett az érzelemé a főszerep.

A Bánk bán nyelvezete és verselése

A dráma egyik legnagyobb értéke a nyelve. A szereplők a lelkiállapotuknak, habitusuknak megfelelően beszélnek, Katona József alkalmassá tette a magyar nyelvet az érzelmi különbségek visszaadására.

A Bánk bán olvasásában ma az archaikus (régies) nyelvezet jelenti a legnagyobb nehézséget. Színpadon már nem élő ez a nyelv. A mű keletkezése időpontjában a magyar nyelv a fejlődésnek egy átmeneti szakaszában volt, már túl a Kazinczy-féle nyelvújításon, de még nem történt meg a Vörösmarty-féle nyelvi forradalom, se az új magyar költői nyelv kanonizációja.

A dráma nyelvezete a konfliktusokat, összeütközéseket tükrözi, így számos nyelvi eszköz megtalálható a szövegben (hasonlatok, metaforák, szónoki kifejezések, jelképek). Katona egyes megoldásai Vörösmarty erőteljes költői képeit idézik. Jól használja az egyes alapvető közlésformákat metaforikus jelentés kifejezésére (pl. a „Jó éjszakát!” köszönést).

Vannak pergő dialógusok és hosszabb monológok is, így a gyors és a lassú tempó váltakozása is feszültséget teremt. A retorikus felépítettségű monológokat az érzelmi zaklatottságot jelző hiányos mondatok váltják.

A Bánk bán verselése blank verse, a nemzeti tragédiák kötelező metruma.

A Bánk bán utóélete

Sokféle vélemény született róla keletkezése óta és sokféleképp értelmezték is.

A mű jelentősége, hogy nemzeti drámánk, „egyetlenünk a maga nemében” Erdélyi János szerint (1840). Pesten 1848. március 15-én ezzel a darabbal ünnepelték a forradalom kitörését.

1861-ben Erkel Ferenc megzenésítette. 1976-ban Illyés Gyula átigazítja.