Témája a vágy és a valóság, az ideálok és a realitás, a teljesség vágyának és a teljesség megvalósíthatatlanságának ellentmondása. A lírai megnyilvánulás ezek köré az ellentétek köré van kifeszítve. A költő a megnevezhetetlen bánatot fejezi ki, a kielégíthetetlen vágyat, mely élmények után eped.
A rövid vers tulajdonképpen egy kétségbeesett kiáltás. A költő élmények után sóvárgott csekei elszigeteltségében. És nemcsak Kölcseynél találunk ilyen mély elkeseredést, hanem kortársainál és a későbbi korok költészetében is. A tehetetlenség vált ki ilyen mélységű kétségbeesést. A tehetetlen lélek próbálja megérteni helyzetét, de csak még jobban elkeseredik, amikor felismeri saját fásultságát.
Kifejezőeszközök: ismétlések, fokozások, halmozás, hangszimbolika, költői kérdés, költői felkiáltás, főnévi igenév (a vers kulcsszava a „sírni” szó, amit ötször ismétel meg a költő)
Fontos kifejezőeszköze a hangszimbolika. A hangszimbolikai elemekkel ugyanis Kölcsey a kiáltó sírás akusztikai érzetét kelti.
Motívumok: Boldogsághiány, boldogságvágy és keresés. Ellentét feszül a fájdalom kifejeződése és kifejezhetetlensége, a sírás és a sírásra való képtelenség között.
Retorikai felépítés: kérdés, felkiáltás, kérdés, kérdés.
Mondatformák: a vers négy mondatból áll, ezek közül az első kettő körmondat. Funkciója szerint az összes mondat tagadás, ha formája szerint kérdő mondat is.
Figyelemre méltó a vers nyelvi megformáltsága:
- főnévi igenév használatával egyetemesíti a jelentést, hiszen a cselekvést személytelenné és időtlenné teszi
- az E/3. személyű általános alany használata is egyetemesítő funkciójú („…ki tud?”), melyet a szónoki kérdés fokoz kizárólagosra, egyetemes érvényűvé tesz
- inverziók használata
- szokatlanul sok a magas magánhangzó (az „i” hang 17-szer szerepel)
- gyakori az „s” mássalhangzó (az első 5 sorban 10-szer fordul elő)
Ismétlések típusai:
- az első két strófa mondatot ismétel meg szó szerint („Mint nem sírt senki még…”)
- mondatformát, szószerkezetet ismétel meg („Nincsen több, nincs sehol!”)
Ellentétek: a főnevek és melléknevek két ellentétpárba rendeződnek.
- fájdalom-boldogság („legfelső pontján a fájdalomnak”-„elsűlyedt boldogság”)
- mélység-magasság („elsűlyedt”-„legfelső pontján”, az „elsűlyedt” szó mozgalmasságot fejez ki)
A fájdalom és a mélység képzetét kifejező szavak: „elsűlyedt”, „mély”, „sírni”, „lángoló”, „fájdalom”.
Mozgalmas igéket, szavakat használ Kölcsey: „lángoló”, „csapongó”, „forr”, „reped”, „vérözön”
Túlzó, erős érzelmi töltést kifejező szavak: „forró könny”, „megrepedő szív”, „vérözönös kebel”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
