A legfontosabb krónikák:
Chronica Hungarorum
Az 1330-as években készült, ismeretlen ferences szerzetes alkotása. A Sambucus-kódex őrizte meg. Kézai Simon hun-történetét egyesítette egy 1270-es krónika-kompozícióval, amely Ákos mester művét, az I. Endre kori gestát és a Gesta Ladislai regisből való kivonatot foglalt magába, szerzője pedig bizonytalan (nem tudni, Ákos mesternek tulajdoníthatjuk-e).
Legszebb elbeszélése Zách Felicián merényletéről szól. A szerző megbotránkozása nemcsak a merénylőnek, hanem a bosszújában mértéket nem ismerő királynak is szól.
Képes krónika (1358)
Nagy Lajos korában készült. Célja egy olyan magyar történet létrehozása, amely a hun Attilától folyamatosan halad az Anjoukig, és központi helyre kerül benne a nagy eszménykép, Szent László alakja. A szertő komoly teológiai képzettséggel bíró ismeretlen egyházi személy, aki a Chronica Hungarorumot vette alapul, amit kiegészített a Gesta Ladislai regis és a III. István kori gesta szövegével. Prológusában egy államelméletet fejt ki, miszerint az Istent félő uralkodók országukat felvirágoztatják.
A Képes krónika ritmikus prózában íródott, de van rímes része is (pl. az ősgesta, amelyből a későbbi változatok származnak, amelyek hozzáadtak dolgokat). Álláspontja a korai kereszténység korszakára jellemző: kiemeli a magyarok barbárságát, többnejűségét. Eredetüket tekintve a hamita ágba sorolja a magyarokat (Noé három fia volt Sim, Jáfet és Hám, akik közül Hám szégyenletes dolgot csinál, ezért Noé megátkozza őt és fiát, Kálmánt: legyen szolgák szolgája). A nemzetségi leszármazásban a Hám (hamita) ág alacsonyrendű, szolgai (az indiánok, négerek tartoznak még ide). Később a jafetita ágba sorolták a magyarokat, ahova a nyugati népeket is.
Küküllei János munkássága
A magyar lovagkor utolsó történetírója volt. A kancellárián dolgozott, amiért egyházi javadalmakkal jutalmazták (küküllei főesperesség). Fő munkája Nagy Lajos király életrajza, amely lényegében a magyar lovagi krónikairodalom lezárása. Két részre oszlik:
- Az első 25 fejezet a nápolyi hadjáratok történetét adja elő a pápával való megegyezésig, amely a király politikai céljait szolgálta.
- A további 30 fejezet Nagy Lajos érdemeinek katalógusszerű megörökítése (a király halála után írta). Így a krónikás művet király-jellemrajzzá alakította. Legfőbb forrásai hazai oklevelek voltak.
Munkájában a nápolyi kudarc beismerését kellett megszépítenie. A lovagivá formált Nagy Lajos alakját állítja követendő példaként.
Szövegén a prózaritmus szabályos alkalmazása figyelhető meg.
Thuróczy János krónikája (1488)
Thuróczy jómódú nemesi családból származó történetíró volt, főműve a Chronica Hungarorum, amelyen 12 éven át dolgozott. A korábbi krónikákat akarta kiegészíteni és folytatni. A Nagy Lajos halálát követő évek történetét Lorenzco de Monacis Kis Károlyról szóló verses művének átdolgozása alapján írta. Ezután a szkíta-hun történetet írta meg, magyar krónikák szövegeit építve be művébe. Az utolsó a rész saját koráig terjedő időszakot tárgyalja, vagyis megteremtette a teljes magyar történetet Attilától Mátyásig.
Krónikájának csak ez az utolsó része eredeti alkotás. A Kézaitól átvett communitas-fogalom szemszögéből látja az eseményeket. Köz-és főnemes közti különbségről nem vesz tudomást, ezzel akarva bizonyítani a nemesség egységét és oszthatatlanságát.
Kora viszonyait visszavetíti a régmúlt időkbe. A nőuralom (Mária királynő) elleni kifakadásaiban Beatrix királynéval szembeni ellenszenve kap hangot. A szkíta-hun államszervezetet Mátyáséhoz hasonlítja, akit második Attilaként ünnepel. A mű legnagyobb hőse mégis a legendás apa, Hunyadi János.
Thuróczy szerette a kiélezett helyzeteket, éles kontúrokat. Tud részvétteljesen írni, de mindig ott van mögötte szilárd politikai állásfoglalása (a középnemesség érdekeit képviselte).
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
