A bebörtönzés okai
A franciaországi változásokra című vers elemzésekor említettem, hogy a mű hozzájárult a költő bebörtönzéséhez, de nem a vers volt a fő ok.
Bár a Martinovics-mozgalomban való részvételt nem sikerült rábizonyítani Batsányira, amikor az osztrák hatóságok lecsaptak a szervezkedőkre 1794-ben, már pusztán azért bebörtönözték, mert szimpatizált Martinovicsékkal, és ezt nem rejtette véka alá. Nyíltan, már-már kihívóan vállalta nézeteit, akkor is, ha ezért letartóztatták, meghurcolták, bebörtönözték, száműzték.
Batsányi volt az első olyan jelentős költőnk, aki szenvedett a hazájáért. Életének mottója a következő versrészlet lehetne: „A hazáért élni, szenvedni és jót tenni…”. Úgy vélte, a haza ügyéért a bajt, áldozatot is vállalni, érte a rabságot és a veszélyt fel sem venni az emberi élet legmagasabb értelme. Ebben hitt, és nemcsak elméletben vallotta, hanem eszerint is élt.
Költészetében a haza sorsa fölötti kesergés helyett a bátor, tettre kész magatartást hirdette. Ő volt az első politikai költő az újkori magyar irodalomban, aki nem utólag beszélt a korszakos történelmi eseményekről, hanem szinkronban alkotott a forrongó valósággal: a politika aktualitásait verseiben azonnal megfogalmazta.
Kora nagy eseményeinek résztvevője volt, márpedig ezt a kort a francia forradalom határozta meg, amelyet Batsányi „nagy, még soha nem látott és hallott világraszóló esemény”-nek tartott.
Vele kezdődött el a magyar hazafias líra is (bár már Balassi Bálint is leírta azt, hogy „édes hazám”), és ezért a kezdetért, az indításért magánéletével kellett keserű árat fizetnie. Elkobzás, börtön, elhallgatás, száműzetés lett az osztályrésze, amiért felismerte költői feladatát, és be akarta teljesíteni küldetését.
Politikai nézetei miatt kellett szenvednie. Mindig találtak ürügyet a hatóságok, hogy elítéljék. Első bebörtönzésekor a Martinovicsék melletti védőbeszédet vagy a börtön falára írt epigrammát, második bebörtönzésekor (amikor Spielberg várába került) Napóleon kiáltványának magyarra fordítását.
A kufsteini várbörtön falai között Batsányi arányaiban még nagyobbnak érezte az őt ért igazságtalanságot, sokkal nehezebbnek élte meg kitagadottságát, magányosságát, és társakra volt szüksége, akiknek elpanaszolhatja fájdalmát. Így születtek meg a Kufsteini elégiák (Toldy Ferenc nevezte így Batsányi börtönben írt verseit).
A Kufsteini elégiák új vonásai
Batsányi János 1795 augusztusától 1796 májusáig volt a hírhedt kufsteini várbörtön foglya Szentjóbi Szabó Lászlóval, Verseghy Ferenccel és másokkal együtt, miután a Martinovics-mozgalmat leleplezték. Ő nem halt bele, mint barátja, Szentjóbi, de pályáját derékba törte az elítélése (erről lesz még szó később).
A börtönben íródott versek költői eszközei, versformái arról tanúskodnak, hogy Batsányi költészete gazdagodott és átalakult. A legszebb költemények a Kufsteinben írt elégiái közül a Tűnődés, a Gyötrődés és A rab és a madár. A szabadság utáni vágyódás egy oldottabb, szentimentális hangot eredményez, ami azelőtt nem volt jellemző Batsányira.
A rabság olyan megrázkódtatás volt, amely a költő egész életére kihatott, és költészetét is megváltoztatta: lelke kinyílt, és nagy versek törtek fel belőle. Ezeknek a fogságban írt költeményeknek a hangneme egészen más, mint a korábbi forradalmi verseké.
Azt is mondhatjuk, hogy a börtönben ülő Batsányi költészete nem lobbanékony, hanem szelíden melengető. Itt már nem tűnik Petőfi elődjének, mint forradalmi verseiben, hangja inkább olyan, mint Arany Jánosé.
Habár még mindig Petőfivel van a legtöbb közös vonása a költőnek. Petőfinél is hasonló lelkiállapot jött létre szabadszállási kudarca után, mint amit Batsányinál idézett elő a kufsteini magány: a két költő hasonló megrendülést élt át, és hasonló a csapásokat emelt fővel viselő, büszke természetük is.
A szenvedés közben feltörő versek többet árulnak el Batsányiról, mint korábbi, harsányul őszinte forradalmi lírája. Korábbi költészetéből ugyanis hiányzott az a fajta személyesség, amely most megjelenik (forradalmi verseiben van bizonyos elvontság: az eszmék és programok elfedik az egyéni színeket).
A Kufsteinben elért művészi színvonalat soha többé nem sikerült megismételnie.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
