Goethe volt a maga korában a világirodalom legnagyobb alakja (a „világirodalom” szót is ő találta ki), a 18. század végi és 19. század eleji német irodalom „költőfejedelme”. Már életében klasszikusként tisztelték, életműve minden európai irodalomra nagy hatást gyakorolt, műveit a mai napig újra és újra lefordítják.
Goethe idején még nem volt egységes német állam, hanem úgy 300 kis német fejedelemség osztozott a mai Németország területén. Emiatt és a polgárosodás fejletlensége miatt a németeknél a felvilágosodás és a klasszicizmus csak későn tűnt fel, a romantika viszont korán. Ez a két irányzat párhuzamosan létezett náluk.
A német klasszicizmus, amit a németek lerövidítve német klasszikának neveznek, jelentéktelenebb és időben megkésettebb volt, mint a franca. A francia klasszicizmushoz mérve több mint száz éves késéssel jelentkezett, és igen rövid ideig tartott: csak 1794-től 1805-ig.
Ez a rövid időszak két nagy német szerző, Goethe és Schiller weimari együttműködésének kora (1794-ben telepedett le Schiller Weimarban, és 1805 Schiller halálának éve). A két írón kívül még jó néhány híres tudós is a német klasszikához tartozott, pl.
- Johann Joachim Winkelmann (1717-1768) német művészetfilozófus, a művészettörténet első nagy képviselője, aki rájött, hogy az esztétikai érték az antik görög szobrászatban van, és a nemes egyszerűség, nyugodt nagyság követelményét fogalmazta meg.
- Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781), a híres drámaíró, esztéta, kritikus. A német klasszicista drámaírás kialakítója, legismertebb drámája a Bölcs Náthán (1779). Szerinte a francia klasszicisták félreértették Arisztotelész Poétikáját, ugyanis nem a merev szabályok a fontosak, hanem a teremtőerő, így Shakespeare jobb folytatója a görög dráma szellemiségének, mint a francia klasszicisták.
- Johann Gottfried Herder (1744-1803) német költő, filozófus, műfordító, teológus, a Sturm und Drang vezéralakja.
Goethe életútja
Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) Franfkurtban született egy jómódú polgárcsaládba. A nagyapja még iparos volt (szabómester, majd vendéglős), apja már jogot végzett, és Goethe is jogot tanult előbb Lipcsében, majd a franciaországi német városban, Strassburgban.
Strassburg nagy hatással volt Goethére, mivel ez volt a Sturm und Drang (a nagyjából 1770 és 1780 között zajló német irodalmi forradalom) egyik központja. Itt ismerkedett meg Goethe Herder német gondolkodóval, teoretikussal, aki a mozgalom szellemi vezére volt.
Ez az a bizonyos Herder, aki nálunk az ún. „herderi jóslat”-ról nevezetes, miszerint az olyan kis népek, mint a magyar, ki fognak pusztulni a föld színéről, el fognak tűnni a népek tengerében. Ezzel a jóslattal Herder ugyancsak felborzolta Kölcseyék idegeit.
A Sturm und Drang (jelentése szó szerint „vihar és előretörés” vagy „viharos előretörés”, ami mozgalmasságot, ellenszegülést takar) a felvilágosodás eszméiből táplálkozott, de az ésszel, a racionalizmussal szemben többre értékelte az ösztönökre és a szenvedélyre alapozott életet. Az ész hatalma tehát megdőlt, és az érzelmek, vágyak, indulatok világa került előtérbe.
A természet nevében fellázadtak az elavult társadalmi konvenciók ellen, a zsarnokság és a nyárspolgári erkölcs ellen. Nyárspolgári erkölcsön kemény, szigorú, szikár, tartózkodó emberek felfogását értették, akik puritánok (egyszerűek, hétköznapiak, szürkék), prűdek és felkapaszkodottak voltak, és mindig a szokványos, hagyományos dolgokat csinálták.
A nyárspolgári élet szürke, hagyományos életet jelentett, amely nem tér le a kitaposott útról, mindig a megszokottat követi. Olyan ember életmódja, aki be van szűkülve, nincs igénye arra, hogy újat kitaláljon, és mindig a szokatlannal, az újjal szemben foglal állást. Például a szerelmet csak az általa elfogadható keretek között tudja elképzelni, csak összeillő fiú és lány között, és csak házasság útján.
Ezzel szemben a Sturm und Drang eszményképe az olyan ember volt, aki megveti a szabályokat, megszabadul minden természetellenes béklyótól, és képes újat teremteni.
A mozgalom irodalmi ideálja Homérosz, Shakespeare és Osszián volt, mert Herder szerint ezek a költők úgy költöttek, mint a nép, vagyis logikán túli összefüggésekben, képekben gondolkoztak. Ez azt is jelenti, hogy az igazi költészet szerinte csak a népköltészetből fakadhat. Herder ezért a német néprajz és népköltészet felé fordította Goethe és Schiller figyelmét is.
Herder nagy hatást tett Goethére, aki ennek köszönhetően jelentős szerepet vállalt a Sturm und Drang mozgalomban.
A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
