Mikes Kelemen: Törökországi levelek (elemzés)

37. levél (elemzés)

1720. május 28-án íródott, a bujdosók mindennapi életéről szól. Mikes megfigyeléseiből személyes érzelmek áradnak. A tréfálkozó hangnem mögött ott sejlik a sóvárgás a haza után.

Szerkezete világos és jól tagolt, logikus a gondolatmenet. Távolról közeledik a tulajdonképpeni témához, életük egyhangúságának bemutatásához.

A szállóigévé vált, híres első mondat személyes reflexiót fogalmaz meg: „úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”. Az otthonától távol élő levélíró kesernyés humorral érzékelteti honvágyát. Megszokta az idegen földön való életet, de ettől csak még jobban vágyakozik szülőföldje után.

A levél első része az útleírás műfajával tart rokonságot, célja az emigrációban élők tágabb környezetének hiteles bemutatása.

A bevezetésből megismerhetjük a rodostói környék jellegét (a város fekvését, az éghajlatot, a helyi szőlőművelési módszert, a gyapottermesztést), a helyi lakosság szokásait, a városkép sajátosságait (nincsenek utcára nyíló ablakok), a környék közbiztonságát.

Leírásai pontos és aprólékos megfigyeléseken alapszanak, melyekhez gyakran kapcsol személyes reflexiót, összehasonlít vagy értékel, esetenként tesz egy humoros megjegyzést.

Sok a tájleírás, Mikes folyton összehasonlítja Rodostót Magyarországgal, pl. nálunk vernek szőlőkarót, ott nem.

Hangvétele időnként csipkelődő, gunyoros, ironikus, pl. „Micsoda szép dolog az irigység!”

Minden fontos és kevésbé fontos részletre kitér. Megtudjuk például:

• A piacon minden olcsó, de most, hogy a magyarok ide jöttek, kicsit drágább lett minden.
• A lakosok mégis örülnek, mert a magyarok jövetelével csendesebb és biztonságosabb is lett a környék. Azelőtt az asszonyok és a leányok csak félve jártak kint az utcán nappal is, este pedig aki kiment, azt elragadták és megerőszakolták. Még gyilkosságok is történtek, amelyeket a janicsárok, görögök és örmények követtek el. Most, hogy a magyarok itt vannak, megváltozott a helyzet. Most már a legkisebb zajt sem hallani, és bárki nyugodtan sétálhat az utcán este is, semmitől sem kell tartania.

A magyarok tehát az ott töltött rövid idő után máris hasznára vannak ennek a vidéknek, mert megtisztították a bűnözőktől és rendet teremtettek.

A levél fő témája a fejedelem napirendjének bemutatása. Mikes kissé kelletlenül, némi távolságtartással ír a „klastromi” szigorúságú rendről („klastrom”= kolostor). „A való, hogy egy klastromban nincsen nagyobb rendtartás, mint a fejedelem házánál.”

Úgy tűnik, Rákóczi nagy hatással van a híveire. Mikes nyomatékosítja, hogy ő igyekszik mindig eleget tenni a kötelességeinek. Nem könnyű dolog 5:30-kor felkelni, de ő megteszi a fejedelem kedvéért, soha el nem mulasztaná, és a reggeli felöltözésénél is mindig jelen van. (Egyébként is Mikesnek az a feladata Rákóczi mellett, hogy a cselédekre vigyázzon.)

A fejedelem napirendje:

Dobszó jelzi a mise és az étkezések időpontjait. A fontosakat három dobszó.

• 5.30-kor kelnek, elkészülnek 6.00-ra.
• 6.00-kor a fejedelem felöltözik, misére megy a kápolnába. Utána kávéznak, dohányoznak az ebédlőházban.
• 7.45-kor, 8.00-kor és kicsivel 8.00 után hangzik el az újabb misét jelző 3 dobszó. Mise után a fejedelem a házába megy, emberei szabadon tölthetik el idejüket.
• 10.30-kor dobszó jelzi az ebéd közeledtét.
• 12.00-kor ebédelnek.
• 14.30-kor a fejedelem a kápolnába megy egyedül és 15.00-ig imádkozik.
• 16.45-kor, 17.00-kor és kicsivel 17.00 után hangzik el az esti imádságot jelző 3 dobszó. A fejedelem a kápolnába megy, mise után emberei szétoszlanak.
• 18.30-kor megvacsoráznak. A vacsorát egy dobszó jelzi.
• 20.00-kor a fejedelem levetkőzik, de még nem fekszik le.
• 2.00-kor a fejedelem felkel.
• 6.00-kor a fejedelem felöltözik.

És kezdődik az újabb nap.

Ezután megismerhetjük a Rodostóban élő magyarok számára elérhető ritka „szórakozási” lehetőségeket (pl. a vadászat hetente kétszer és az írás Rákóczi fő kedvtelései). Mikes kicsit panaszkodik életük egyhangúsága miatt, kevés mód van a kikapcsolódásra: „az ember nem mehet örökké sétálni, nem lehet mindenkor a mezőn vándorlani”.

Csak szűkös lehetőségek vannak a társasági életre. A levélíró társaságkedvelő, évődésre, csevegésre vágyó fiatalember, így egyéniségének nem kedvez a rodostói élet, ahol furcsa szokások vannak (a helyi asszonyokkal nem találkozhat, elszaladnak az idegenek elől).

A helyi örmény lakosság közt nincsenek főrangú személyek, a török előkelők látogatása pedig unalmas dolog (nem értenek a beszélgetéshez, nyájassághoz).

Így az emigrációban élő magyarok egymásra vannak utalva, ha társaságra vágynak. Minden mulatságuk abban áll, hogy egymást látogatják (pl. Mikesék elmennek Bercsényiékhez ebédre vagy vacsorára).

A levél zárlata (utolsó bekezdés) összegzi a levél fontosabb témáit. Záradékul tesz néhány utóirat jellegű megjegyzést, és közli saját napirendjét. Végül elbúcsúzik a címzettől (levélről van szó, így kötelezőek a levél kommunikációs helyzetének megfelelő fordulatok).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!