A Tragédia jelentősége és folytatása
A Tragédia Móricz korai novelláinak kiemelkedő darabja. Megírása idején már ismerte Ady verseit, felismerte a társadalmi ellentmondásokat és eljutott oda, hogy a hagyománytól elszakadva meg is tudja fogalmazni azokat.
Móricz teljesen a valóságot írta ebben a novellában, ugyanakkor ennek a valóságnak csak egy apró szegmensét ragadta meg (tudta ugyanis, hogy nem az éhezés a szegényparaszti lét egyetlen problémája).
Az éhség a korai Móricz-novellák jellegzetes motívuma: nemcsak egy biológiai szükséglet kielégítésére ösztönző testi funkció, hanem jelkép is. Ez a jelkép Móricz későbbi írásaiban is megjelent: például a Tragédiában feldolgozott témát 24 év múlva újra feldolgozta Egyszer jóllakni címmel. Harmadik írói korszakában visszatért Kis Jánoshoz, akinek a nevét is megtartotta.
Ebben az új novellában, amely sokkal lázítóbb, mint a Tragédia, és terjedelme is háromszor akkora, Móricz más formában dolgozta fel ugyanazt a témát. Ezen a Kis Jánoson egy percig sem mosolygunk. Ő már az 1930-as évek, a gazdasági világválság szegény embere, aki nem egy nagygazdával, hanem egy gróffal kerül szembe.
A megváltozott történelmi körülmények miatt Móricz úgy találta, a Tragédia Kis Jánosa által képviselt lázadás már kevés. Ezért a Kis János és Sarudy közti ellentétet elmélyítette: az Egyszer jóllakni grófja már élet-halál ura, aki mindenek fölött áll, közte és a nincstelen zsellér között még nagyobb a társadalmi és vagyoni különbség, mint a Tragédia Kis Jánosa és Sarudyja között.
Ebben a történetben egy szerelmi háromszög áll a középpontban, és Kis János célja nem a szürkeségből való kitörés, mivel nem olyan jelentéktelen ember, mint a Tragédia Kis Jánosa, őt észreveszik: szép feleségével tűnik ki társai közül.
Az Egyszer jóllakni Kis Jánosának tragédiája még mélyebb és általánosabb, mint a Tragédia Kis Jánosáé. A témát úgy dolgozta fel újra Móricz, hogy egy megoldási lehetőséget is felvázolt.
Ez a Kis János ugyanis már nem szó szerint akarja kienni gyűlölt ellenségét a vagyonából, és nem ösztönösen, hanem tudatosan lázad. Nem is marad észrevétlenségben, elszigeteltségben: öntudatos, cselekvő lázadásával társait is képviseli.
Itt már a nyomor, a szegénység okozójáról, a nagybirtokról van szó, azaz Móricz a nagybirtok megszűntetésének gondolatáig jut el. Ez a Kis János nem önmagát öli meg, hanem gyilkol, így válik a Tragédia néma lázadása az Egyszer jóllakniban kendőzetlen, nyílt lázadássá.
Ez a történet azonban kevésbé hiteles, mint a Tragédia. Móricz a 30-as években bekapcsolódott a politikába, műveiben gyakran megjelennek az osztályellentétek, és írói válságba is került.
Viszonylag ritkán fordul elő azonban, hogy egy író egy már feldolgozott témáját újra elővegye és más formában újra megírja. Ez a tény is a Tragédia jelentőségét mutatja Móricz életművében, és a téma fontosságát az író számára.
