A görög mitológiában az éjszaka a világegyetem kialakulása előtti minőség, de a halál, az álom, a szorongás, a szeretet és a csalás teremtője is. A sötétség istennője, Hekaté, az elhagyott szerelmesek támogatója, gyermekei pedig a fekete halálisten (Thanaiosz) és a fehér álom (Hüpnosz).
A zsidó-keresztény kultúrában az éjszaka vagy sötétség a halál, a gonoszság és a kárhozat szimbóluma, míg a fény az értelem és az igazság jelképe, Isten dicsőségének természeti kifejezője, valamint Krisztus jelképe is. A megváltás és az üdvözülés is a fény jelentéskörébe tartozik (örök világosság).
Novalis újraalkotja a görög és a zsidó-keresztény hagyományt, mivel nála az éjszaka sajátos magánmitológiát kap, amit a vers beszélője alkot meg.
Egyfajta világmagyarázó elv körvonalazódik a műben, amely a fény és a sötétség egységét akarja helyreállítani, a kettőt ki akarja egymással békíteni. Ez szemben áll a keresztény teremtéstörténettel, amely szerint a világ teremtése a fény és a sötétség szétválasztásával kezdődött.
Azonban láthatólag Novalis a fény és a sötétség egységét a külvilágban nem látja megvalósíthatónak, csak az emberi személyiség, az emberi lélek belső világában, vagy a műalkotás fiktív világában.
A Himnuszok az éjszakához egy versciklus, amely formailag prózavers metrikus betétekkel (azaz a költő váltogatja a prózát és a hagyományos, rímes verset). Mint ilyen, ez a mű az akkor még új lírai műformának számító, modern prózavers egyik első megnyilvánulása az irodalomtörténetben.
Mint a romantika szerzői általában, Novalis is törekedett az eredetiségre, eredeti formát akart létrehozni, ezért elfordult a hagyományos verstani képletektől és a verset elegyítette a prózával (de prózája is költői, lírai). A líra és az epika közötti határ ledöntésével a költészet határait próbálta tágítani, a műfajok határait, ami nagyon jellemző a formai kötöttségeket elutasító romantikusokra.
A prózavers olyan vers, amelyet úgy tördelnek, mint a prózát: lapszéltől lapszélig terjed a szöveg. Mégis versről van szó, mert a lírára jellemző beszédmódot, sűrítettséget, kifejezőeszközöket (költői kép, ritmus) tartalmaz.
Kéziratában Novalis még verssorokba tördelte a prózai részeket is, de a nyomtatásba került műben már részben lemondott a versszerű tagolásról.
Szeretné az egész világot beemelni néhány sorba, de az eredmény valahogy furcsa, amorf, alaktalan.
Szerkezetileg 6 részből áll:
Az 1. rész prózában íródott, és filozofikus gondolatokat tartalmaz a nappal és az éjszaka természetéről. Az éjszaka a költő számára a nászéjszakát jelenti.
Légköre titokzatos, az éjszaka és a nappal egyesülése, az idegen és az otthoni, földi egyesülése, az emlékek és a vágyak, és valami örökké tartó nász a témája.
A 2. rész szintén prózában íródott. A reggel érkezése csupán az álom végét hozhatja el, pedig az álom a szerelmes éjről, a szeretett nő titkairól szólt.
A 3. rész szintén próza. Megtudjuk, hogy a magány fájdalmát nem oldja sem a könny, sem a nappal, csupán a menny fénye adhat vigaszt.
A 4. rész prózai részt és verset is tartalmaz. A mennybe vezető útról szól.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
