Az 5. strófa fejti ki a mű legfontosabb gondolatait. Petőfinek sok forradalmi látomásverse van, de A XIX. század költőiben árulja el nekünk legrészletesebben, hogy milyen az ígéret földje, azaz milyen kritériumoknak kell megfelelnie a társadalomnak ahhoz, hogy azt mondhassuk, elértük a Kánaánt.
Ez a versszak, amely nem más, mint a Kánaán leírása, mondatszerkesztésében és gondolatritmusa által egyébként Vörösmartynak A Guttenberg-albumba című versére emlékeztet.
Petőfi szerint akkor értük el a célt, ha az alábbi 3 feltétel teljesül:
- a „bőség kosarából”, azaz a földi javakból, a vagyonból mindenki egyenlően részesedik
- a „jognak asztalánál” (metonímia) mindenkinek egyformán van helye, azaz jogegyenlőség van, megszűnnek a nemesi kiváltságok
- a „szellem napvilága” (metafora) mindenkinek az ablakán beragyog, vagyis mindenkinek egyformán megadatik a tanulás és művelődés lehetősége.
Ezek a követelések Rousseau egyenlőségkultuszát és a francia forradalom eszméit juttatják eszünkbe.
A 6. versszak kérdéssel indul: és mi legyen addig, amíg ezeket a világosan meghatározott célokat el nem érjük? Választ is kapunk: addig folyamatosan harcolni kell értük. Petőfi a „küszködni” szót használja, s ez a szó egyszerre jelent küzdelmet, harcot és kínlódást, szenvedést is.
Ez a szó nemcsak azt érezteti, hogy harc lesz, hanem azt is, hogy a harc hosszú lesz, és hogy a cél elérése csak a távoli jövőben lehetséges. Maga Petőfi sem számít rá, hogy megéri azt a kort, amikor a jelen áldozatos munkájának gyümölcsei megteremnek. A célt megfogalmazta, de nem biztos abban, hogy megéli a megvalósulását is (ami nem jelenti azt, hogy a nép ne érné el végül a célt).
Sőt, inkább arra számít, hogy az élet semmi fizetséget nem ad a sok fáradozásért és áldozatvállalásért. Viszont a halál pillanatában lelki békesség szállja meg a költőt, aki elvégezte feladatát, és az utókor is a hősi halottnak kijáró tisztelettel fogja őrizni a nevét.
A vers végén a lendület megtorpan, az erőteljes hang lecsendesedik, és záró képként egy temetés képe jelenik meg, akárcsak az Egy gondolat bánt engemet című versben. A temetést ábrázoló szelíd hangulatú képek azonban inkább megnyugvást, mint szomorúságot érzékeltetnek.
A XIX. század költői időmértékes verselésű, 8 és 9 szótagos, jambikus lejtésű sorokból áll, rímképlete: xaxaxbxb
Mi az üzenete? A vers a legteljesebb módon foglalja össze Petőfi költői programját: benne van, hogy a költőknek isteni eredetű küldetésük van, benne van a kor követelménye, miszerint a népért kell küzdeni, s Petőfi megjelöli az elérendő célt is, és elutasítja a hamis prófétákat.
Végül a megnyugtató tudat, hogy teljesítette a kötelességét, a halállal is kibékíti a költőt, megnyugtatja lelkiismeretét és erősíti önérzetét. A mű a jövőbe mutató, a jövőt előlegező látomást tartalmazó alkotás.
