Ami Júliát illeti, bár jelen van a versben, végig alszik. Petőfi nem változtatott a munkarendjén csak azért, mert megnősült: nem írt kevesebbet, és témái se mások, mint azelőtt: most is a forradalom problémája foglalkoztatja.
Bár épp nászúton van, felesége nem kerül bele minden versbe, a Beszél a fákkal a bús őszi szél a harmadik vers, amelyet a mézeshetek alatt írt, és Júlia most kerül bele először, de most is csak keretként van jelen a költő magasan szárnyaló gondolataihoz. Petőfi egyre jobban eltávolodik az intim kis világból, belemerül a gondolataiba.
Először is kinéz az ablakon, így láthatja az 1. versszakban megfestett kert képét. Ha az ablakon való kinézés mozzanatát a világ felé fordulással azonosítjuk, akkor azt lehet mondani, hogy a költő már itt, a vers elején eltávolodik lélekben és gondolatban attól a helytől, ahol éppen van. Aztán ahogy felmerülnek benne a gondolatok, egyre nyílik a vers tere a kinti világ felé.
Így kapcsolódik össze a valóságos tér, amit lát és bemutat a költő, és a költő fejében, tudatában levő tér.
Az ablakon túli külső világ mintegy beburkolja a pihenő férj és feleség nyugalmát. A kint és a bent ellentétével Petőfi a védettséget hangsúlyozza, ugyanakkor meg is kérdőjelezi azt.
Az 1. versszak életképszerű és intimitást, bensőségesség-érzést, nyugalmat áraszt. Elég megfigyelni a határozókat: halkan, merengve, kényelmesen, mélyen, csendesen, szelíden.
Ugyanakkor a vers felütése nyugtalan érzést is kelt, és a továbbiakban a refrén ezt tovább erősíti, ugyanis a refrén szerint a költő a feleségével pihen, de nem lehet tudni, hogy vajon meddig tart ez a békés, idilli polgári jólét, amiben élnek. A 2 soros refrén keltette idillel folyamatosan ellentétben áll a strófák első 6 sora, s ez a feszültség versszakról versszakra fokozódik.
Kívül, fizikai értelemben nyugalomban fekszik a költő, belül azonban vihar kezdődik benne. A könyv olvasásakor egy másik lelkiállapotba kerül, türelmetlenség, izgalom, egyfajta belső láz fogja el:
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
A három pont tükrözi, hogy új, felkavaró gondolatok jönnek, de azért a refrén még visszahozza az idilli pillanatok érzetét.
A költőben tomboló vihar kifelé nem nyilvánul meg, Júlia nyugodtan alszik tovább, semmit nem vesz észre Petőfi lelkiállapotának megváltozásából, tehát a forradalmi látomás csupán a költő fejében zajlik le, külső jele egyáltalán nincsen.
Mégis egyre fokozódó érzelmi ellentétek jelennek meg a versben: egyrészt a költő belső indulata egyre erősödik, de egyre fokozódik és mélyül a felesége iránt érzett szerelmes gyöngédsége is, amit a refrén érzékeltet. Másrészt felmerülnek a közéleti ember nagy kérdései és szembe kerülnek a magánember boldogságvágyával, a magánélet bensőségességének igényével.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
