A cím és a refrén
Miért kapta vajon a vers A négyökrös szekér címet? Minden bizonnyal azért, mert Petőfi ezt tartotta műve lényegének: ez volt az, ami legjobban megragadta őt abban a holdas esti hazatérésében.
Ezért ennek a motívumnak kitágításával alkotta meg a vers refrénjét is, amelynek ráérős, kényelmes ritmusa adja a vers zenéjét, s azt a hangulatot, ami a „regényes” – és egyes elemzők (pl. Gyergyai Albert) szerint ironikus – idillből árad:
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
A vers témáját, a történést, vagyis a négyökrös szekérutat, a hazatérést, a csillagválasztást a refrén jelzi, ütemezi, foglalja keretbe, és választja négy részre.
Ez a refrén bizony nemcsak kíséri, hanem hangsúlyozza, aláfesti, ellenpontozza is a témát. A refrén ugyanis a földet, a munkát, a vaskos, kézzelfogható valóságot jelenti, mondhatjuk úgy is, hogy a prózai hétköznapokat, szemben a strófáról strófára növekvő romantikus idillel. Ez a refrén hetyke, már-már ironikus mosollyal értelmezi át ezt az idillt…
Petőfi egyébként szeretett refrént használni a verseiben, amelyet kezdettől fogva nagy biztonsággal tudott alkalmazni. Erre jó példa az ugyancsak 1845-ben írt A jó öreg kocsmáros vagy a Szülőföldemen című verse.
A vers elemzése
A költemény első sorából megtudjuk, hogy egy történetet fogunk hallani, melynek mesélője közvetlen, baráti hangon szólítja meg hallgatóit:
Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
Petőfi tehát figyelmeztet minket, hogy nem Pesten történt az eset, amelyet a „regényes” jelzővel illet (ma inkább a romantikus szót használnánk). Tehát előre jelzi a kalandot, a szokatlant, a bensőségest, a természetességet: mindazt, amit Petőfi a falusi élettel azonosított. Ugyanakkor a falusi képet némileg városi szemmel nézi…
Felmerül ugyanis a kérdés: vajon miért kezdi a költő látszólagos restelkedéssel a verset, amiért az elmondott történet nem Pesten játszódott le?
Valószínűleg azért, mert tudta, hogy a versnek a városi, főleg a pesti emberek lesznek az olvasóközönsége, akik számára a cammogó ökörfogat nem feltétlenül romantikus, sőt. A városi mozgalmasabb életvitel magasából a korabeli pesti piperkőcök lenézték, leszólták a vidékies lassúságot.
Petőfi egyikük oldalára sem állt: a városi és a falusi emberek hibáit is tisztán látta. A falusiakat Kedves vendégek című versében pellengérezi ki, főleg a parlagiasságot, a műveletlenséget ostorozza. A városiakról A boldog pestiek című versében mondja meg a véleményét: a pestiek fényes palotákban laknak és két marokkal szórják a pénzt a városi élet örömeire, vigasságokra, színházra, táncra, stb., aminek logikus végeredménye az anyagi csőd. Ez sem volt teljesen Petőfi világa.
A költő szemléletében egyszerre volt jelen a haladás igénye, amit a városias környezet biztosít, és a falu felemelésének vágya, amelyet nagyon szeretett.
De bármilyenek is voltak a városiak, elsősorban ők olvastak verseket, ők voltak Petőfi közönsége, ezért A négyökrös szekér első sorában nekik szól a Pestre történő utalás. A költő látszólag mentegetőzik, amiért nem Pesten történt az a „regényes” (azaz romantikus) eset, amit el fog mesélni.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
