
Érdemes felfigyelnünk a motivikus rokonságra A nép című verssel, amelyet Petőfi egy évvel korábban, 1846-ban írt. Már ott is megírta, hogy a haza védelmében és a nemzeti függetlenség elérése érdekében szükség van a nép felemelésére, hiszen a nép ontja vérét a hazáért, ha ellenség tör rá, de a nép csak akkor érzi hazájának az országot, ha nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak.
Mivel a népnek nincs joga, nincs hazája sem, így nem mozgósítható a haza védelmében. S mivel a néppel vállal közösséget, a haza fogalma egyre inkább háttérbe szorul Petőfi költészetében, s helyette az emberiség fogalma kerül előtérbe. Az egész emberiség nevében kér jogot a népnek.
Petőfinek komoly dilemmát jelentett, hogy nemcsak a nemesség ellen kellett harcolni, hanem egy külső idegen hatalom, Ausztria ellen is. Emiatt állt elő ugyanis az a helyzet, hogy a nemesség részben ellenfél volt, mert a népnek nem akart jogokat adni, részben viszont szövetséges, mert az osztrákoktól való függetlenséget a nemesség is ki akarta vívni.
A nemesség – leszámítva a haladó gondolkodású csoportokat – úgy akart nemzeti függetlenséget, hogy a feudális társadalmi berendezkedést közben megtartja, Petőfi meg úgy, hogy társadalmi téren is radikális változások legyenek. Tehát a nemesség egy része csak szabadságharcot akart, míg Petőfi forradalmat is és szabadságharcot is.
Így Petőfi előtt az a bonyolult feladat állt, hogy úgy érvényesítse a plebejus érdekeket a nemességgel szemben, hogy közben szövetségre is lépjen a nemességgel Béccsel szemben.
Ez a fura, ellentmondásos helyzet az oka, hogy Petőfi verseinek egyik csoportjában (pl. Palota és kunyhó) szabadjára engedi a nemességgel szembeni gyűlöletét, másik csoportjában (pl. Magyar vagyok) meg szövetségest próbál keresni a nemességben.
Ő maga se tudta igazán eldönteni, hogy akkor most hogyan is áll a nemességgel, erről a határozatlanságról árulkodik az a változó hangnem is, amely politikai líráját jellemzi (fenyegetés, düh, irónia, pátosz).
A nép nevében politikai tartalma ma már nem aktuális (a nemesség ma már csak történelmi fogalom), a vers mégsem vesztette el szuggesztivitását, a mai napig Petőfi politikai lírájának egyik legnépszerűbb darabja. Ma is megmozgatja az érzelmeket és az indulatokat.



Petőfi elérte a célját..
HŐs forradalmárként meghalt, emberek ezreit vitte magával jeltelen sírokba.
Politikai célját szintén elérte: a a Battyány kormányt megdöntötte és érintett tagjait, érintettjeit kívégeztette.. ARADI VÉRTANÚK + Battyány.
Első és utolsó verssazaka egy, a szándéka valós kerete, a közte lévő versszakok, értelme TÖLTELÉK: bárhova tehette volna..
Múltnak megfelelő primitív butaság: sunyi, gyáva előzetes mentegetőzés: a NÉP-re(névtelen emberi PÉPRE) HÍVATKOZNI..
MINDENKINEK VAN FELELŐSSÉGE.., ha nem civil, másokat veszélyeztetni engedő BAROM SZINTEN ÉLŐ.
Ha nem degradálom le az embertársaim életét, létét, ÓVOM az érintetteim: NÉP helyett LÉT-ről beszélek.
NÉP bármikor lehetsz, a VÁLASZTÓ FÜLKÉK ÁRNYÉKÁBAN, ami PETŐFINEK MÉG NEM VOLT ÉLŐ IGÉNYE, sem lehetősége…
Egyre NEM GONDOLT megvezetett-bután Petőfi,
mi van ha a hős, forradalmi tetteket, mint IGÉNYEKET: mások kihasználják, megmásítsák, emberi életek kerülnek megvezetésre, kerülnek ártatlanok FELKONCOLÁSRA az örökölt(múlt örökítő) boldog „szokásoknak” megfelelve?
Ez is egy vélemény… Nem kötelező szeretni Petőfit, de azért ez így nagyon erős és sarkos.