Petőfi Sándor

Érdemes felfigyelnünk a motivikus rokonságra A nép című verssel, amelyet Petőfi egy évvel korábban, 1846-ban írt. Már ott is megírta, hogy a haza védelmében és a nemzeti függetlenség elérése érdekében szükség van a nép felemelésére, hiszen a nép ontja vérét a hazáért, ha ellenség tör rá, de a nép csak akkor érzi hazájának az országot, ha nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak.

Mivel a népnek nincs joga, nincs hazája sem, így nem mozgósítható a haza védelmében. S mivel a néppel vállal közösséget, a haza fogalma egyre inkább háttérbe szorul Petőfi költészetében, s helyette az emberiség fogalma kerül előtérbe. Az egész emberiség nevében kér jogot a népnek.

Petőfinek komoly dilemmát jelentett, hogy nemcsak a nemesség ellen kellett harcolni, hanem egy külső idegen hatalom, Ausztria ellen is. Emiatt állt elő ugyanis az a helyzet, hogy a nemesség részben ellenfél volt, mert a népnek nem akart jogokat adni, részben viszont szövetséges, mert az osztrákoktól való függetlenséget a nemesség is ki akarta vívni.

A nemesség – leszámítva a haladó gondolkodású csoportokat – úgy akart nemzeti függetlenséget, hogy a feudális társadalmi berendezkedést közben megtartja, Petőfi meg úgy, hogy társadalmi téren is radikális változások legyenek. Tehát a nemesség egy része csak szabadságharcot akart, míg Petőfi forradalmat is és szabadságharcot is.

Így Petőfi előtt az a bonyolult feladat állt, hogy úgy érvényesítse a plebejus érdekeket a nemességgel szemben, hogy közben szövetségre is lépjen a nemességgel Béccsel szemben.

Ez a fura, ellentmondásos helyzet az oka, hogy Petőfi verseinek egyik csoportjában (pl. Palota és kunyhó) szabadjára engedi a nemességgel szembeni gyűlöletét, másik csoportjában (pl. Magyar vagyok) meg szövetségest próbál keresni a nemességben.

Ő maga se tudta igazán eldönteni, hogy akkor most hogyan is áll a nemességgel, erről a határozatlanságról árulkodik az a változó hangnem is, amely politikai líráját jellemzi (fenyegetés, düh, irónia, pátosz).

A nép nevében politikai tartalma ma már nem aktuális (a nemesség ma már csak történelmi fogalom), a vers mégsem vesztette el szuggesztivitását, a mai napig Petőfi politikai lírájának egyik legnépszerűbb darabja. Ma is megmozgatja az érzelmeket és az indulatokat.