A vers világából hiányzik a nyelvtanilag jelölt lírai én, nincs személyesség. A művet tehát tárgyias kifejezésmód jellemzi.
A cím egyetlen szó, amely Krisztus feltámadására (a húsvétra) utal.
A mű szerkezetileg 2 egységre oszlik, egy versszak alkot egy egységet. Az „és” kötőszóval kezdődő – anaforás szerkezetű – mondatok a folytonosságra, az örökkévalóságra utalnak.
Az 1. egység (1. versszak) egyéni, személyes tapasztalatokat mond el. A ravensbrücki koncentrációs tábor emlékei jelennek meg. Pilinszky háborús tapasztalatait idézi fel: halál, pusztulás, de menekülés is.
Egy látomásszerű kép jelenik meg, amelyben himnikus hangok („fölzeng”, „fölzúgnak”) jelzik, hogy csoda közeleg. A természeti képek a megváltás ígéretét hangsúlyozzák. A fák, gyökerek, szél mintegy jelzést küldenek az ember felé, ami a Bibliában olvasható csodás előjelekkel rokonítható. A gyökér és a fény emellett életszimbólumok, és a szél a megtisztulás jelképe is. A fény a remény sugara: azt jelzi, hogy már ébredezik a világ.
A költő jelen idejű igéket használ. Ujjongó elragadtatás és bizonyosság érződik a soraiban, nemcsak közöl, hanem mintegy kinyilvánít: megjósolja, hogy közeledik a feltámadás, és érzékelteti a világ felzengő örömét.
A 2. egység (2. versszak) kijelentő reflexiói tömör megállapítások, amelyek a közeledő feltámadást értelmezik, magyarázzák.
Hiába törtek az életére, az elpusztított halott föltámad, mint annak idején Krisztus is. Az utolsó előtti sor („Harmadnapra legyőzte a halált”) a „hitvány zsoldosok” felett aratott győzelemre utal.
Az utolsó, latin nyelvű sor („Et resurrexit tertia die”) jelentése: „És feltámadott a harmadik napon.” Ez a misék szófordulatait idézi fel. Az archaikus hangzású szöveg egy bibliai kinyilatkoztatás, amely megerősíti, aláhúzza, hogy amit a költő e versben kijelentett, az nemcsak igaz, de kétségbevonhatatlan tény.
Arról nem esik említés, hogy kit öltek meg és ki győzte le a halált, de nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztusról van szó. És éppen ennek a ki nem mondása kapcsolja össze az olvasó tudatában a lágerek áldozatait a Megváltóval. A lágerek halottai ugyanúgy mártírok, akik Jézushoz hasonlóan feltámadnak és az üdvözülés vigaszában részesülnek.
Ez a feltámadás reményt ad az embernek: a zárlatból bizakodás érezhető. A költő itt múlt idejű igéket használ, mégis állandónak, örök érvényűnek érezzük a mondanivalót.
A Harmadnapon verselése szimultán: időmértékes is és ütemhangsúlyos is. Minden sora 10 szótagos, rímei: a b a b – x a x a.
