A cím egy minőségjelzős szószerkezet, amely a foglyok menetére utal, ahogy a munkatáborból egy másik helyszínre hajtották őket 1944 szeptemberében. Az „erőltetett menet” eredetileg egy katonai kifejezés, amely a hivatásos katonák menetelését jelenti, akik erőltetett menet esetén 50-60 km-t is megtesznek egy nap alatt, méghozzá nehéz terepen, rossz körülmények között.
A vers beszélője a fájdalom és a tényleírások hangján szól hozzánk. Rab is, rabtartó is erőltetett menetben halad a nyugati határ felé. Eszüket vesztve rohannak, és már nem tudni, melyik van nagyobb szorításban, a rab vagy a rabtartó. Egyre többen hullnak el. Aki nem bírja tovább, agyonlövik. Vannak, akik hátukon viszik a bajtársukat. Az életet vinni kell tovább.
A vers tartalma és formája szorosan összefügg. Az Erőltetett menet nem tagolódik versszakokra, hanem kettétörő sorokból áll, amelyek közepén cezúra (sormetszet) található. Ez a cezúra elejétől a végégi végigkígyózik a sorokon.
Vannak elemzők, akik ebbe is értelmet látnak bele: szerintük a verskép közepén levő törés a kanyargó utat, a zaklatott, nehéz, cakkos, bizonytalan útvezetést jelképezi. Ez a forma már ismert a középkori német költő, Walter von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden című verséből.
Mások szerint ez erőltetett belemagyarázás, mivel nem képversről van szó, azonkívül ezt az értelmezést nem igazolja a gondolati tartalom (a vers beszélője nem azt mondja, hogy cikkcakkban vándorolt). Átvitt értelemben a kettétörő sorok az élet megtöröttségét, a lélek próbatételét jelentik. Persze, nemcsak függőlegesen törhető ketté a vers. Olyan szakított, tépett formájú egyébként is.
Az Erőltetett menet tartalmilag 2 nagy szerkezeti egységre tagolható, és a két egység között éles ellentét van. A vers szerkezete emlékeztet a Hetedik ecloga felépítésére: a valóság és a vágyak ellentétére.
Az 1. egység (1-10. sor) a beszélő reménytelenségét fejezi ki. Leírja a jelenlegi állapotot, a borzalmat, ahogy a fáradt, hitevesztett ember bolond módra tovább remél, mer hinni valamiben. Úgy érzi, végre meg kéne nyugodni. Úgy érzi, értelmetlen továbbmenni, minden értelmetlen már, hiszen nincs otthon, minden elpusztul, már nincs miért élni. Érveket hoz a halál mellett.
A 2. egység (11-20. sor) az életösztön győzelmét rögzíti. A beszélő az „Ó” felkiáltás után hívja elő azon erőit, melyek emlékeiből származnak. Kis képeket ír le: béke méhe, szilvalekvár, csönd, Fanni szőkesége. Hétköznapi kis örömök után vágyik. Erőt ad neki, hogy mindez valahol messze még létezik.
Bármilyen nehéz, mégis lépni kell, menni kell, hiszen talán mégiscsak van remény. Talán visszaállhat a régi rend, s várja otthon szeretett felesége. Itt tehát az élet mellett érvel. Az igék végig feltételes módúak, ami a jövő bizonytalanságát jelzi. A sorok között a túlélés vágya érezhető.
A vers végén a beszélő arra kéri a társát: szóljon rá, ne hagyja, hogy önmagából kifordulva, megalázva a földön maradjon! Kiáltson rá, és akkor ő felkel, és továbbmegy.
A vers kifejezőeszközei: ellentét, hasonlat, megszemélyesítés. Retorikai eszközei: felszólítások, megszólítások. Stílusára jellemző, hogy első részében E/3. személyt használ a beszélő, a második részben azonban már első személyt: így a személyesség fokozódik a vers előrehaladtával. Helyenként expresszionista képeket találunk, máshol archaizáló kifejezések jelennek meg.
Az Erőltetett menet 10-nél magasabb szótagszámú, hosszú sorokban íródott. Verselése időmértékes, jellemző verslába a jambus.
Versformája a kora középkori lovagregényeket idéző nibelungizált alexandrin, amely 14 és 13 szótagos sorokból épül fel és a középkori német irodalomban volt gyakori. Radnóti egy középkori lovagi költő, Walther von der Vogelweide műveit fordította, és fordítás közben tetszett meg neki a nibelungizált alexandrin.
Klassz elemzés, köszönöm.