Radnóti Miklós: Első ecloga, Negyedik ecloga, Hetedik ecloga, Kortárs útlevelére, Erőltetett menet, Mint a bika, Járkálj csak, halálraítélt, Tétova óda, A la recherche, Razglednicák, Töredék

A vers címe műfajjelölő és sorszámot is tartalmaz, hangulata nagyon rapszodikus, attól függően változik, hogy éppen ki beszél: hol elkeseredett, reménytelen, hol optimista, bizakodó, indulatos vagy nyugodt. A hang optimista, a költő pesszimista, és mivel a költő beszél többet, a vers alapvetően inkább pesszimista hangulatú.

Ugyanakkor mivel az utolsó strófa a hang megszólalása, felfoghatjuk a verset úgy is, hogy a vitában végül a hang kerekedett felül. Ha így van, akkor Radnóti végül legyőzte a kétségeit.

Kifejezőeszközök, képek: hasonlat, ellentét, kihagyás, szó-és mondatismétlés, megszemélyesítés, metonímia

Retorikai jelleget ad a versnek a párbeszédben gyakori elhallgatás és az, hogy kérdések, felkiáltások váltják egymást.

Szerkezete ellentétekre épül és a párbeszédes formán, a költő és a hang dialógusán alapszik. 6 egységre tagolható.

Az 1. egység (1. versszak) a költő szövege, aki a világ durvaságáról beszél és megkérdőjelezi saját létjogosultságát.

A 2. egység (2. versszak) a hang szövege, aki ellene veti, hogy a költő mindent túlélt, pl. betegségeket, és hogy ez nem lehet véletlen, valami célja van az életének.

A 3. egység (3. versszak) a költő szövege, aki elmondja, hogy a szabadságvágy és a rabság kettőssége jellemzi az életét.

A 4. egység (4. versszak) a hang szövege, aki arról a szépségről beszél, amit a költő a világban láthatott.

Az 5. egység (5-9. versszak) a költő szövege, amelyben egyszerre jelenik meg a szabadságvágy és a halál biztos tudata.

Az 5. egység (6. versszak) a hang szövege, amely biztatja a költőt és próbálja csillapítani a költő haragját. Szerinte a költőnek írnia kell, mert a költészet művelése belső szabadságot ad neki.

A Negyedik ecloga verselés szempontjából nem felel meg az ókori eklogaműfaj követelményeinek, mert bár időmértékes verselésű, nem hexameteres, hanem jambikus.

A költő és a hang beszélgetésében inkább a költő belső drámája szólal meg. Azt boncolgatja, mi értelme volt az életének. Rengeteg szenvedésben volt része, az első sor pl. arra utal, hogy születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére (emiatt egész életében bűntudata volt).

Nem akart erre a világra megszületni („nem kell a világ”), tiltakozott ellene, mégis itt van. „A fejem rég kemény. / S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.”

Zaklatott, panaszos, fájdalmas a vers hangvétele, a költő tehernek érzi a létezést. Reménytelenül, csüggedten beszél az életéről: „Szabad szerettem volna lenni mindig / s őrök kísértek végig az úton.” Hogyan lehet, hogy még nem adta fel a szabadságért vívott harcát?

A hang nyugodtan, józanul beszél, bátorítani próbálja. Bizakodva felidézi a költő életének sikereit, szép emlékeit. Olyan érvekre hivatkozik, amiket a költő ilyen zaklatottan nem lát, pl. hogy egész életében beteges volt, ott lebegett a halál réme a feje fölött, mégis életben maradt.

A versben megjelenő tó a halál közelségét jelképezi: „Egyszer el akart nyelni, – aztán kiköpött a tó.”

A „szellőtől fényes csúcsok” a békeidők gyönyörűségét jelölik. A csúcsra kiállni. Az értéket, a megtartó erőt jelentő dolgokat veszi észre a költő. Kis dolgokat, egy kis szarvasbogár a kezedre száll, az gyönyörűség, csuda pillanat. Egyszer sincs benne a pénz. Nem az ad igazi örömet.

(Érdekes sajátosság Radnótinál, hogy mindig az apró, másoknak szinte észrevétlen, rendes körülmények közt fel sem tűnő emlékdarabokba kapaszkodik.)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!