2. rész 30. fejezet: Egy páholy a Vígoperában
Korasoff taktikája bevált: megnyerte Juliennek Mathilde-ot. Julien a pamlagra ülteti a lányt, aki sír, és felbontogatja a marsallné leveleit. Tudni akarja, a marsallné is lefeküdt-e Juliennel, de a fiú nem válaszol a kérdésre. Amúgy se illendő ilyesmit kifecsegnie.
Mathilde már egy hónapja vívódott, mert szerelmes és féltékeny, ugyanakkor a gőgje akadályozza, hogy szembenézzen ezzel a ténnyel.
Julien erős marad: nem mutat a lány irányában semmi gyöngédséget, pedig szenvedélyesen szerelmes belé. Azonban tudja, hogy ha elárulja az érzéseit, Mathilde újra meg fogja vetni.
A lány már bánja, hogy csúnyán bánt Juliennel, aki most azt hazudja, hogy talán szerelmes a marsallnéba. Mathilde nem ismeri fel, hogy csak üres komédia az egész.
Hiába tesz a lány nyílt szerelmi vallomást, Julien elmondja, hogy nem tud hinni Mathilde szerelmében, mert nincs rá biztosíték, hogy két nap múlva nem fognak megváltozni az érzései.
Azzal, hogy nem lágyul el, és van elég önuralma keménynek és hidegnek lenni a lánnyal, Julien megnyeri a csatát: Mathilde gőgje végleg eltűnik, a szerelem győz.
Este Julien megjelenik de Fervaques-né páholyában a Vígoperában, és sírni kezd egy szomorú árián.
Kiderül, hogy Mathilde és az anyja is ott vannak egy kölcsönkapott páholyban, és a lány is sír. Aznap nem az ő bérletük napja van, Mathilde azért vette rá az anyját, hogy jöjjenek el, mert látni akarta, Julien a marsallnéval tölti-e az estét.
A történetnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints IDE!
