Az antropomorfizmus kifejezés a görög antroposz (=ember) és morphé (=alaki) szavakból ered, antropomorf = emberalakúság, emberszerűség. Jelentése: emberi sajátosságok, tulajdonságok, képességek átvitele a nem emberi világ elemeire, például nem emberi lényekre, istenségekre, elvont dolgokra, természeti jelenségekre vagy képzeletbeli alakokra. A primitív ember világszemlélete…
Irodalom
Az állatirodalom eredete, műfajai és képviselői
Az állatirodalom egy gyűjtőfogalom: azon alkotások gyűjtőneve, amelyeknek hősei állatok. Ugyanakkor ezek az állatok nem tudat nélküli lényként, hanem emberi tulajdonságokkal felruházottan jelennek meg, vagyis antropomorfizáltan (lásd: antropomorfizmus). Csak a 19. században kezdődik meg a valódi állati sajátosságok figyelembevétele. Az állatirodalom gyökerei…
Az orosz formalizmus mint irodalomtudományi irányzat
Az orosz formalizmus egy irodalomtudományi irányzat, iskola, melynek tevékenysége az 1910-es évek közepétől az 1920-as évek végéig tartott. Sklovszkij, Eichenbaum, Brik és mások 1919-ben létrehozták az OPOJAZ-t (a költői nyelv tanulmányozására alakult társaság). Ám az orosz formalizmus története nem szűkíthető le e társaság tevékenységére. Ebben az időszakban a formalisták már…
A mitológia fogalma és megjelenése az irodalomban
A mitológia mint kifejezés egy szóösszetétel (eredete: görög müthológia), jelentése: egy bizonyos kultúra, vallás vagy valamely nép mítoszainak összessége, rendszere. Minden közösség, nép és társadalom alkotott magának mítoszokat, melyek szájhagyomány útján terjedtek, nem jegyezték le őket. Ma különféle régészeti leletek és korai feljegyzések alapján következtethetünk rájuk.
Az elbeszélő / narrátor fajtái és szerepe az epikus művekben
Az elbeszélő / narrátor az a valóságos vagy fiktív személy az epikus művekben, aki a történetet elmeséli (azaz közvetíti a hallgatóhoz vagy az olvasóhoz), bizonyos nézőpontból láttatva azt (lásd: elbeszélői nézőpont). Az elbeszélői hang kifejezést is használjuk az epikus művek elemzésekor, ami azt jelzi, hogy a beszélő milyen helyet foglal el a történetben.
Az elbeszélői nézőpont az epikus művekben
Az elbeszélői nézőpont az elbeszélő művek elemzésénél használt fogalom. Az elbeszélői nézőpont az író, a narrátor, az elbeszélt történet és az olvasó viszonyrendszerét tárja fel. Az elbeszélői nézőpontot a következő szempontok vizsgálatával határozzuk meg…
A belső fokalizáció mint narrációs technika
A belső fokalizáció egy sajátos narrációs technika. Az elbeszélői nézőpontnak az a fajtája, amelyben a szereplő nézőpontjából fakadó tudás, érzékelési tartomány nagyjából megegyezik az elbeszélőével. Stendhal fontos újítása volt, hogy szakított a mindentudó narrátor pozíciójával, amely a modern regény történetében addig uralkodott.
A fabula / mese mint irodalmi műfaj
A fabula (latin szó, jelenése: „kitalált történet”, „mese”, fabulista: „meseköltő”) egy epikus műfaj, versben vagy prózában írt tanmese. Maga a mese egy tanulságos, példázatul szolgáló, gyakran csodás és naiv elemekkel átszőtt, kitalált történet, melynek szereplői sokszor emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (lásd: állatirodalom). Gyökerei az ősköltészet…
Az énregény fajtái és jellemzői
Az énregény énformában írt regénytípus, melyben az író fikciója szerint a hős maga meséli el a történetet első személyben. Vagyis az elbeszélő szereplőként jelenik meg, és vagy saját maga által átélt, vagy a többi szereplőtől megtudott eseményeket mesél el. Eleinte azért vonzódtak a szerzők az énregényhez mint műfajhoz, mert megerősítette a valódiság látszatát (pl. Swift: Gulliver utazásai).
Arany János: Buda halála (tartalom röviden + műismertető)
A Buda halála Arany János meghatározása szerint „hun rege” 12 énekben, páros rímű tizenkettesekben íródott. A hun nép tragikus pusztulásának kezdeti eseményeit bemutató mű Arany költői tehetségének és a magyar elbeszélő költészetnek egyik legművészibb alkotása. Buda hun király hadvezéri hatalmát öccsére, Etelére ruházta. Idegenek…