A vers gyászos, komor hangulattal indul, s a halállal való játék borzongást kelt, de aztán ezt a komor hangulatot Villon egy groteszk csavarral komikumba fordítja át. Megtudjuk, hogy élete utolsó perceiben is a nőkön jár az esze, halálát is szeretőjének bosszúja okozta, aki úgy kidobta, hogy Roussillonig minden bokor, tüske, bozót megcibálta.
Tehát a komor és a komikus mozzanatok egymásba fonódnak, s ez vibráló feszültséget eredményez.
Az Ajánlás oldja a gyászos hangulatot, minthogy kiderül: Villon borral búcsúzott a földi élettől („jó burgundit szívott magába”). Ezzel az utolsó gesztusával is meghökkenteni akar, hiszen nem megrendülten, hanem szilaj jókedvvel, bortól mámorosan lép át a halálba.
Mint oly sok versében, itt is a bor és a szerelem motívuma jelenik meg, méghozzá a középpontba állítva, és játékos-ironikus módon sejteti, hogy egész életének ez volt a legfőbb tartalma, célja. Úgy is mondhatjuk, hogy a versben Villon egész élete benne van (bor, szerelem, piros szín). Benne van, hogy az életet így szerette, s ha újra megszületne, akkor is ezt csinálná.
Ugyanakkor sajnáltatja is magát: szegény Villon, kidobta a szeretője. Együttérzésre szólítja fel az olvasót, de ez a kérés is ironikus színezetű, hiszen a „szerelmi megpróbáltatások” miatt kéne sajnálnunk őt.
Az önreflexióra való hajlam, valamint Villon ironikus őszintesége azt jelzi, hogy a hazugságokkal szembeforduló, tiszta emberi magatartásra törekedett.
