Témája: a könyvnyomtatás ünneplése helyett ünneprontó módon arról szól a vers, hogy miért nem lehet még Gutenberg emlékét és találmányát méltó módon megünnepelni.
A könyv a kultúra terjesztésének eszköze, de amíg nem valósul meg a műveltség elterjedése által egy eszményi világ, addig korai ünnepelni a kultúraterjesztés eszközét, a könyvet, és a könyvnyomtatás feltalálóját, Gutenberget.
Ebben bujtatva benne van az a gondolat is, hogy Gutenberg találmánya csak akkor igazán nagy találmány, ha segíti az emberiség előrehaladását. Ezért Gutenberget akkor lehet igazán ünnepelni, amikor eljön a várva várt jobb világ. Ezt a célt még nem értük el, így hiába a 400 éves évforduló, ez még nem az igazi ünnep.
A kor gondolkodói sokat vártak a műveltség elterjedésétől: a béke és igazság uralmát, az emberiség alapvető problémáinak megoldását. Vörösmarty az emberiség vágyott állapotát foglalta versbe, amit a könyvnyomtatás segítségével gondoltak elérni.
Humanizmusát, optimizmusát ekkor még nem kezdte ki a kételkedés, nem voltak fenntartásai, nem küzdött a hiábavalóság gondolatával (hite, optimizmusa már megrendült Gondolatok a könyvtárban c. verse születésének idején).
A Guttenberg-albumba egy új világ eljövetelét vizionálja, amely eszményien tökéletes (még ma is csak ábrándkép). Az emberiség több évtizedes fejlődése során sohasem valósult meg e harmonikusan ideális világ.
Kifejezőeszközök: ellentét, fokozás, párhuzam, metaforák (pl. az ördög a népnyúzó uralkodó osztály, a barom a pórnép metaforája), megszemélyesítés (az erőszak kezéből kihull a kard), hiperbola (túlzó képek, pl. eget ostromló hang), anafora („Majd ha”).
Mind gondolati, mind képi szinten a felvilágosodás korának jellegzetes motívumai bukkannak fel. A felvilágosodás eszméi, gondolatai fogalmazódnak újra. A beteljesedés reménye, bizakodó optimizmus sugárzik a versből. A képi szint is ezt támasztja alá.
Motívumok: éj-napfény, világosság, kard, gyilok-béke, dús, ördög-pór, barom, hazug álmok, áldozni tudó szív, ész stb.
Vörösmarty olyan emblematikus képeket alkalmazott a versben, mint napfény, világosság (= felvilágosodás eszméi), éj mint az áltudomány metaforája stb. Ezek következetesen megjelennek a felvilágosodás kori versekben, szimbolikus értelműek.
Motivikus kapcsolat fedezhető fel Vajda János Credo és Csokonai Vitéz Mihály Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versével.
Beszédhelyzet: a beszélő prófétáló helyzetből szólal meg, egy hatalmas víziót vetít elénk. A vers címzettje Gutenberg német nyomdász, a könyvnyomtatás feltalálója. Őhozzá fordul a lírai én. Nem mondja ki Gutenberg nevét, de tudjuk, hogy ő a költemény címzettje (az utolsó előtti sorban Vörösmarty nyelvtanilag jelzi az E/2. személy használatával).
A cím témajelölő. Metonimikus utalás, mely a könyvnyomtatást szent mesterségnek mutatja (akárcsak a vers egésze). Magát a könyvet pedig a tudatlanság megszüntetésének és a tudás közkinccsé válásának, illetve ember-és világjobbító küzdelmek lehetséges, ám célt még nem ért eszközeként értelmezi.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
