A vers egyetlen többszörösen összetett alárendelt körmondatból áll, szerkezete felfüggesztett (a mondanivaló csak a vers végén, a csattanóban hangzik el), ami feszültséget kelt.
A Guttenberg-albumba 2 szerkezeti egységre bontható fel.
Az 1. egység (1-12. sor) öt időhatározói feltételes mondatot tartalmaz, ahol azok a feltételek kerülnek felsorolásra, amelyeknek meg kell valósulniuk ahhoz, hogy méltó módon élhessen az emberiség. Ha megvalósulnak a feltételek, akkor méltán tiszteleg a világ Gutenberg előtt.
A felvilágosult emberiség követelményei a következők:
- az áltudomány megszűnése („Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek”, a „hazug álmok papjai” = a babonák)
- az erőszak megszűnése, az örök béke megvalósulása az egész világon („Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből / S a szent béke korát nem cudarítja gyilok”)
- az egyenlőtlenség megszűnése, a felvilágosult polgári eszmék elterjedése („Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról”)
- az ész és a szív, az értelem és az érzés összhangjának megvalósulása. Vörösmarty nem az ész kizárólagos uralmát kívánta, mint a felvilágosodás kori költők, hanem a romantikának megfelelően az ész és a szív együttműködését („És áldozni tudó szív nemesíti az észt”, az „áldozni tudó szív” = a hazáért való áldozatvállalás. A költő az áldozatkészséget hiányolja az emberekből).
- az igazságos társadalom megvalósulása, a népek együttműködése az igazság jegyében („S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!” / S e rég várt követét végre leküldi az ég”, vagyis az Igazságot mint egy égi követet várják, amit az embereknek ki kell érdemelniük.)
Ezekben a követelményekben a reformkori szabadelvűség eszméi utópikus gondolatokkal fonódnak össze. Egy elképzelt, ideális jövő látomása tárul fel. A célkitűzésekből (szellemi felvilágosodás, erőszak és egyenlőtlenség megszűntetése, értelem és érzelem ellentétének feloldása, népek megbékélése, igazságosság megvalósulása) egy eszményi társadalom képe bontakozik ki, melynek megvalósítása lehetetlen.
A vers világképe a reformkori szabadelvűségben gyökerezik. A felvilágosodás gondolkodásmódjának nemzetek feletti távlataihoz igazodik. Az elkövetkező változásokat Vörösmarty nem a nemzeti lét keretei között, hanem az egész emberi közösségben, egy világtörténelmi folyamat függvényében képzeli el.
A változásokat nem forradalom, hanem békés fejlődés eredményeként várja. Ezért az igék nem cselekvést fejeznek ki, hanem a jövőben bekövetkező eseményekre utalnak (pl. szűnnek, nem terem, kihull, javúl, terjed). A cselekvő ember csak az utolsó feltételnél jelenik meg („tanácsot tart”, „összekiált”).
A romantikának megfelelően a beszélő nem tekinti kizárólagosnak a felvilágosodás észuralmát. Egy emberi érzelmektől átfűtött racionalizmust képzel el.
A 2. egység (13-14. sor) a zárómondat, a következmény megfogalmazása: ha a felsoroltak megvalósulnak, akkor tudja az emberiség méltóképpen ünnepelni a könyvnyomtatás feltalálóját.
A zárlat a főmondat, amely egy hátravetett főmondat. A főmondat késleltetése a látomás föltételességét fejezi ki, emellett figyelemfelhívó hatású és felkelti a kíváncsiságot. Az 1-12. sor a főmondat mellékmondatai (időhatározói mellékmondatok, melyek a feltételeket fogalmazzák meg).
A Guttenberg-albumba verselése időmértékes, hét disztichonból áll (a disztichon egy hexameter és egy pentameter kapcsolata).
