Egyszer a király elment vadászni. Amint űzte a vadat, kísérő nem tudta követni. Egy idő múlva azon vette magát észre, hogy ráesteledett, eltévedt. Előkapta a vadászkürtjét, belefújt, de nem jött rá válasz.
A homályban egy anyóka jelent meg. A király nagyon megörült, hogy élő lelket lát. Nem tudta, hogy az öregasszony boszorkány. Azt mondta neki:
– Öreganyám, mutass nekem utat, hogy kijussak az erdőből!
– Már hogyne mutatnék! Mutatok. De egy feltételem van.
– Mi lenne az a feltétel?
– Hát az, hogy vedd el a lányom. Szebbet úgyse találsz ezen a világon. Különben ki nem jutsz az erdőből. Itt veszel el éhen.
Mindent megígért a király. Az öreganyó elvezette a kis házikójához. Valóban nagyon szép lánya volt, a királynak mégse tetszett. De mit tehetett? A szavát már nem vonhatta vissza. Nyeregbe vette a lányt és vitte, amerre az öreganyó mutatta az utat. Vitte a palotájába.
Meg is tartották a lakodalmat. De a királynak az első házasságából hét gyereke volt, és ezeket minden kincsénél jobban szerette. Féltette őket a mostohától, aki talán nem jól bánik majd velük. Ezért elvitte az erdőbe egy vadászkastélyába és ott rejtegette a hét gyermekét. Hat fiú volt és egy lány. A király minden nap elment hozzájuk látogatóba.
Egyszer a királyné gyanút fogott. Nem értette, hogy az ura miért mászkál egyedül az erdőben. Egy szolgának sok pénzt adott, és megbízta, hogy derítse ki, mi keresnivalója van a királynak az erdőben.
A szolga a pénzért mindent elmondott, amit tudott. Elmondta, hogy van a királynak hat szép fia, de a lányról megfeledkezett.
A gonosz, ördöngös királyné asszony azon nyomban hozzáfogott és fehér selyemből hat kis inget varrt. Mindegyik ingbe varázsszert varrt bele. Az ura látta, hogy dolgozik, varr, és még meg is dicsérte a szorgalmáért. Nem tudta, hogy felesége a boszorkány anyjától kitanulta a mesterséget.
Amikor a királyné elkészült az ingekkel, várta az alkalmat, hogy ne lássa meg az ura. Amint lehetett, rögtön lóra ült, elvágtatott az erdőbe, és meg is találta a vadászkastélyt. Meglátta már messziről, leszállt a lováról, és lopakodva ment tovább.
A gyerekek észrevették, de azt hitték, hogy az édesapjuk jött meg. Szaladtak is elébe. A királyné egy fa mögül minden egyes gyerekre rádobott egy inget. A gyerekek azon nyomban fehér hattyúvá változtak, mind a hatan, és elrepültek az erdő felett.
A szép királylány az ablakból mindent látott. Látta, hogy szálltak el az erdő felett a testvérei hattyú képében. Ott sírt egyedül a szép királylány a szobában.
Délután megjött az édesapja, és mindjárt meg is kérdezte:
– Édes lányom, hol vannak a testvéreid?
A szép királylány sírva elmondta, hogy hattyúvá változtak és elrepültek az erdő felett.
– Édes lányom, hazaviszlek!
– Ne édesapám, ne! Még egy éjszakára hagyj itt! Hátha visszajönnek a testvéreim.
– Jól van, édes lányom, de holnap jövök érted.
Elbúcsúztak egymástól és a király elment.
A szép királylány bizony nem maradt a vadászkastélyban, hanem egész éjszaka bolyongott.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!