Ment, ment, már alig volt ereje. Hajnal felé, amikor megpillantott egy kis házat, oda még valahogy elvonszolta magát.
Ahogy bement, hát egy kiságyat látott. Nem mert belefeküdni, bebújt az ágy alá.
Egyszer csak szárnycsapkodást hall. Jöttek a hattyúk. Egymásra fújtak és visszaváltoztak szép királyfiakká.
A lány kibújt az ágy alól.
– Édes testvéreim!
Ölelték, csókolták egymást.
– Nem maradhatnék veletek? – kérdezte a királylány.
– Nem, édes húgunk, nem maradhatsz velünk. Nekünk vissza kell változni hattyúvá. Mennünk kell.
– Drága testvéreim! Nem szabadíthatnálak meg titeket a varázslattól?
Azt mondja a legidősebb királyfi:
– Hej, édes húgom! Nagy ára van annak! Hat évig egy szót se szabad szólnod. Hat éven keresztül fehér margaréta virágból hat inget kell varrnod. De ha csak egy árva szót is szólsz, kárba vész az egész munkád.
– Hát ha addig élek is, megváltalak a varázslat alól!
Elszálltak a hattyúk.
A szép királylány bolyongott az erdőben és gyűjtögette a margaréta virágokat, varrogatta a kis ingeket. Jó sok időt ott töltött, aztán továbbment.
Egyszer csak jött egy király. Annak az országnak a királya, amelynek a földjén a királylány épp járt. A király meglátta a szép lányt, aki fent ült egy fán.
– Hogy hívnak, te szép lány? Gyere le a fáról!
A királylány lement.
– Hogy hívnak?
A lány nem felelt, csak nagyon szomorúan maga elé nézett. A királynak megdobbant a szíve. Nagyon megszerette ezt a szép lányt.
– Hát nem tudsz beszélni? Mondd, hogy hívnak?
A királylány nem szólalt meg.
– Nem bánom, ha néma vagy is, feleségül veszlek!
Elvitte a palotába. Megmondta az anyjának, hogy ez a lány lesz a felesége, senki más. Nem tetszett az anyának a fia választása.
– Hát nem való ez királynénak! Hisz beszélni se tud! Isten tudja, ki fia, ki borja.
– Nem bánom én azt, édesanyám.
Meg is tartották a nagy lakodalmat.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!