Nemzeti romantikák
Angol romantika:
1798: kiadnak egy verseskötetet, amely S. T. Coleridge és William Wordsworth verseit tartalmazza, címe: Lírai balladák. (A ballada epikus műfaj, de ők átlírizálják, mivel a romantika a klasszicizmus ésszerűségével szemben az érzelmekre, a szívre apellált). Átlírizálni annyit jelent, mint érzelmekkel telíteni.
Az első angol romantikus triászt Coleridge és Wordsworth Southeyval együtt hárman alkotják.
Samuel Taylor Coleridge álomszerű verseket írt, mítoszokat teremtett, borzongató, titokzatos világa van. Fontosabb művei pl. Kubla kán, Christobal, Ének a vén tengerészről.
William Wordsworth műveiben benyomások, reflexiók, nem körvonalazható élmények jelennek meg, pl. Táncoló tűzliliomok.
A második angol romantikus triász három óriásköltője: Byron, Shelley, Keats.
George Gordon Byron az egész XIX. század példaképe volt (azt szokás mondani, ha nincs Byron, akkor Puskin sincs). Egy izgága, minden korlátot felrúgó főúr volt, akit a világ elbecsülése és a költői zsenialitás magas szintre emelése, a felülemelkedés, a mindentől elszakadás jellemez. A költő melankolikus, borongós arca jól tükrözi a byroni modort.
Pesszimista világképű, rezignált költő volt. A romantikus verses regény műfajának megteremtője.
Sokan támadták, és amikor már nagyon égett a talpa alatt a talaj, akkor Görögországba ment, és ott is halt meg. Legfontosabb művei két verses regény, a Childe Harold és a Don Juan.
Percy Bysshe Shelley legfontosabb műve egy drámai költemény: A megszabadított Prométheusz. Lírájából kiemelkedik az Óda a nyugati szélhez.
John Keats egy beteg, érzékeny költő volt, aki a görög szépségideálért rajongott. Egyik legjobb verse: Óda egy görög vázához.
Az angol próza legfontosabb képviselője Sir Walter Scott, akit a történelmi regény megteremtőjének tart az irodalomtörténet. Ugyanakkor nála a történelem csak színfal, egzotikum. Regényei többnyire a középkori lovagvilágot idézik meg, pl. Ivanhoe, Kenilworth, A törpe, A lovag, A lammermoore-i nász.
Jane Austen a mai napig népszerű angol romantikus írónő, aki saját korának női világáról írt, hétköznapi női problémákról, a lányok férjhez menési nehézségeiről. Némelyik műve a gótikus regényhez nyúlik vissza. Fontosabb művei: Büszkeség és balítélet, Értelem és Érzelem, Emma, A klastrom titka.
A Brontë nővérek, Charlotte, Emily és Anne lírát és prózát is írtak, de főleg regényeik lettek jelentősek. Ma Emily Üvöltő szelek c. művét tartja nagyra az irodalomtudomány, de a kortársak Charlotte Jane Eyre c. regényét értékelték többre.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
