Az Emlékezés egy nyár-éjszakára 6 különböző hosszúságú szerkezeti egységből áll, melyeket refrén választ el egymástól. A refrén („Különös, / Különös nyár-éjszaka volt”) 6-szor tér vissza és mindig más sorközökkel (5, 6, 3, 7, 8). Így a „különös” szó összesen 12-szer fordul elő a szövegben.
A refrén értelmezése: a „különös” egy minőségjelző, amely egyik kulcsszava a versnek, amely hitetlenkedést, ámulatot fejez ki. Azt jelzi, hogy a beszélő csaknem két év után is rácsodálkozik az eseményekre, még ennyi idő se volt elég, hogy feldolgozza az akkor történteket.
Hiszen ami azon a nyár-éjszakán történt, az nagyon furcsa volt, teljesen eltért a megszokottól, már-már kísérteties volt. A váratlan változás előérzetét sugallta. Reménytelenség, kilátástalanság érzetét árasztotta, mintha azt jelezte volna, hogy az emberiség jövője kétségessé vált. Az élet szabályossága és folytonossága megkérdőjeleződött.
A „volt” létige is 12-szer fordul elő (egy alkalommal befejezett melléknévi igenévként) a szövegben (ráadásul rímhelyzetben lévén ki is van hangsúlyozva). Ez poétikai funkciót hordoz. Függetlenül attól, hogy az egyes mondatokban mit jelent, a „volt” azt érzékelteti, hogy valami lezárult, valami végérvényesen múlttá vált, valami örökre megváltozott.
A világ kettéhasadt: a különös nyár-éjszaka előtti és a különös nyár-éjszaka utáni világra. Ami előtte volt, az mind a régmúltba süllyedt, visszahozhatatlanul véget ért. A visszafordíthatatlanság, a befejezettség érzése a meghatározó.
Az 1. egység (1-7. sor) kozmikus távlatból idézi fel a nyár-éjszakát, melynek kitüntetett történeti szerepét biblikus és mitologikus-mesés motívumok jelzik.
Ady egy bibliai képpel nyit: a tetőponton indul, az Apokalipszis angyalának látomásával. A dühös angyal ugyanis a Jelenések Könyvéből való, ahol négy angyal harsonaszava jelzi az utolsó ítélet, a világvége eljöttét, a földet elpusztító katasztrófák kezdetét.
Különös dolog fog történni, ha egy dühös angyal lejön a földre, s riadót fúj, dobol. Ez azt jelzi, hogy az égiek haragszanak. A biblikus rájátszás a kozmikus pusztulás képzetét hívja elő. A „dühödt angyal” szókapcsolat egyébként oxymoron, ellentét mutatkozik a jelző és a jelzett szó között. E „dühödt’ jelző csak ráerősít a világvége-várakozásra.
Csodás előjelek túlzó halmozása következik, melyek a furcsa, különös idő eljöttét jelzik. Megbomlott, vagyis megőrült legalább 100 ifjú, 100 csillag lehullott (azaz száz ember meghalt). Ezek a motívumok nagyon emlékeztetnek Arany János balladáinak motivikájára, pl. Arany Ágnes asszony című balladájában is a hősnő megigazítja a haját, nehogy azt higgyék, megbomlott
100 párta hull: ez hasonló kép, mint Aranynál a „töri a vadkan az irtást” a Tengeri-hántás című balladában: ott is a vadkan az erőszakos jelleget fejezi ki: nem a boldog egymásra találás képe, hanem a vadkan durva lábával rátipor a szűz földre, ez szimbolikusan a megbecstelenítést jelenti.
Adynál a párták hullnak le, vagyis megbecstelenítik, bemocskolják a lányokat. Ezt azért a párta képével fejezi ki, mert pártában a hajadonok jártak – a párta lehullása az asszonnyá válást jelenti (a férjes asszonyok kendőt hordtak). Vagyis 100 lány veszítette el az ártatlanságát azon a különös nyáréjszakán, de nem azért, mert menyecskék lettek, hanem mert megerőszakolták őket (a pártájuk a sárba hullik).
Mindez azt jelzi, hogy az élet szokásos rendje felborult, midnen a visszájára fordult. Valami borzasztó történik az égben is, nincs fény, nincs útmutatás, hullanak a csillagok (a csillag-motívum Petőfi János vitézében is megjelenik).
A százas szám (számneves túlzás, amelyet a „legalább” szó is fokoz) ráerősít a világvégi hangulatra, tovább fokozza azt.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Ady valóban gondolHATOTT a háború kitörésére, és az olvasó is gondolhat rá, elsősorban a vers keletkezésének a dátuma miatt. De a dátum nem része a versnek, a dátum csak irodalomtörténeti tény, márPedig sem Ady, sem az olvasó nem irodalomtörténész.- Néhány részlet utalHAT a háborúra, Pl. a RIADÓT doboló dühödt angyal, a VÉRES lakodalom, de utalhatnak ugyanezek más tragédiára is, mert éPPúgy felfoghatók homályos jelentésű szimbolumoknak vagy jelentés nélkül is szuggesztív, mintegy festői, szemléletes elemeknek, mint a száz csillag, a száz Párta, a Burkus kutya stb. Ugyanezt a verset ugyanígy megírhatta volna Ady tíz évvel korábban is, és akkor nem lehetne azt mondani, hogy a háború kitöréséről szól. Így is csak azért lehet ezt mondani, mert hozzászoktattak bennünket, hogy az irodalomban ne irodalmat lássunk hanem irodalomTÖRTÉNETET, sőt egyszerűen csak történelmet, mégPedig szimPlifikált történelmet, történelmi aProPókra gyártott kliséket. Annak taglalása, hogy a költő nem szerette a háborút, nem verselemzés, és a költő nem attól költő, hogy szereti a háborút mint Petőfi („Háború volt mindig éltem legszebb gondolatja”) vagy hogy nem szereti a háborút mint Ady. Egy vers lehet egyúttal Politikai vagy bármilyen más állásfoglalás IS, de nem attól vers. Egy vers attól vers, hogy olyan, egyetlen más költő fejéből ki nem robbanható nyelvi robbanások vannak benne, mint „Csörtettek bátran a senkik”, „a néma hirtelen hars nótákat dalolt”, „Csúfolódóbb sohse volt a Hold”, „véres lakodalomba részegen indult a Gondolat”, meg az ilyenekben kifejeződő és az olvasóban is felkavart Pszichikai energiától, meg még sok más egyébtől; verse válogatja. Az ilyesmiknek elemzése a verselemzés, és ha ellenállnak az elemzésnek, az elemekre való lebontásnak, akkor az elemzésnek ezt be kell vallania, mégPedig lelkesen – mert az igazi verselemzés nem olyan, mint az időjárásjelentés vagy a telefonkönyv -, és az is része a verselemzésnek.