A 6. egység a zárlat. Itt a lírai én önmagára tekint: a benne lejátszódott változások fényében értelmezi a „különös nyár-éjszakát”. Az egyén képtelen megszabadulni az átélt borzalmaktól, máig kísérti a világot megrengető, borzalmas éjszaka emléke, máig a hatása alatt áll („mindmostanig itt élek / Akként, amaz éjszaka kivé tett”).
Minden ijesztő, fenyegető, s a lírai én nem érti ezt a haragot az égiek részéről. A „Valamely elhanyagolt Isten” sor többistenhitre utal: azt jelenti, hogy sok az isten, így mindnek kell áldozni. Talán a sok isten közül egyet elfelejtettek, nem áldoztak neki, s ezért most bosszút áll. A beszélő értetlenségét magyarázza, hogy már azt feltételezi, hogy egy elhanyagolt isten tette ezt.
Ady Istent szeretné látni, hogy megvilágosodjon a számára a dolgok értelme, hogy miért, mi célból történik mindez? Mi az oka, miért történnek ilyenek velünk?
A lírai én remény nélkül, a halál közelébe sodródva, lelkileg bénultan vár az utolsó ítélet Istenére, és csak emlékezni tud arra a nyár-éjszakára, amely mindent megváltoztatott, és amely őt ilyenné tette.
Hangsúlyozza e záró rész fontosságát, hogy itt a sorok többsége rímel, szemben a többi szerkezeti egységgel, amelyekben csak elszórtan találhatók összecsengő sorvégek.
Az Emlékezés egy nyár-éjszakára külső formáját tekintve egy tagolatlan szövegtestből áll (nem bomlik versszakokra). Egyenetlen sorok és kötetlen szótagszám jellemzi, vagyis a különböző hosszúságú strófák változó szótagszámú sorokból épülnek föl.
A sorok nyolcasok és kilencesek, Adyra jellemző módon van köztük négyes jambus, felező nyolcas, ötödfeles jambus, háromütemű kilences, és két-, ill. háromütemű tagoló sorok.
A nyugtalanságot, rapszodikus jelleget erősíti a szótagszámok szabálytalansága: a 9 és 8 szótagos sorok következetlenül váltakoznak, időnként feltűnnek 2 szótagos sorok is, sőt, van egy 10 szótagos sor is.
A rímképlet szabálytalan, a vers sokáig egyrímű (az „-olt” tiszta rím tér vissza), az utolsó egységben szerepel két új rím, hangsúlyos helyen.
A 17 azonos sorvégi rím doboló, idegesítő monotóniája akusztikailag fejezi ki a szorongást, a bénító riadalmat. Mivel mély hangot, „o”-t tartalmaz, komor csengésű is. Kétszer belső rímként is előfordul.
Ezek a monoton rímek kezdetben gyakrabban, de így is elég ritkán csengenek össze. A vers végére érve fokozódik a rímtávolság (5, ill. 9 sor ékelődik közbe). az egyhangúságot csak 3 másfajta (páros) rím töri meg.
Motivikus kapcsolat fedezhető fel az Emlékezés egy nyár-éjszakára és Baudelaire A lázadó című verse között: a francia mű is egy hasonló sorral indul: „Egy Angyal csap le az egekből dühös ölyvként…”.
Ady valóban gondolHATOTT a háború kitörésére, és az olvasó is gondolhat rá, elsősorban a vers keletkezésének a dátuma miatt. De a dátum nem része a versnek, a dátum csak irodalomtörténeti tény, márPedig sem Ady, sem az olvasó nem irodalomtörténész.- Néhány részlet utalHAT a háborúra, Pl. a RIADÓT doboló dühödt angyal, a VÉRES lakodalom, de utalhatnak ugyanezek más tragédiára is, mert éPPúgy felfoghatók homályos jelentésű szimbolumoknak vagy jelentés nélkül is szuggesztív, mintegy festői, szemléletes elemeknek, mint a száz csillag, a száz Párta, a Burkus kutya stb. Ugyanezt a verset ugyanígy megírhatta volna Ady tíz évvel korábban is, és akkor nem lehetne azt mondani, hogy a háború kitöréséről szól. Így is csak azért lehet ezt mondani, mert hozzászoktattak bennünket, hogy az irodalomban ne irodalmat lássunk hanem irodalomTÖRTÉNETET, sőt egyszerűen csak történelmet, mégPedig szimPlifikált történelmet, történelmi aProPókra gyártott kliséket. Annak taglalása, hogy a költő nem szerette a háborút, nem verselemzés, és a költő nem attól költő, hogy szereti a háborút mint Petőfi („Háború volt mindig éltem legszebb gondolatja”) vagy hogy nem szereti a háborút mint Ady. Egy vers lehet egyúttal Politikai vagy bármilyen más állásfoglalás IS, de nem attól vers. Egy vers attól vers, hogy olyan, egyetlen más költő fejéből ki nem robbanható nyelvi robbanások vannak benne, mint „Csörtettek bátran a senkik”, „a néma hirtelen hars nótákat dalolt”, „Csúfolódóbb sohse volt a Hold”, „véres lakodalomba részegen indult a Gondolat”, meg az ilyenekben kifejeződő és az olvasóban is felkavart Pszichikai energiától, meg még sok más egyébtől; verse válogatja. Az ilyesmiknek elemzése a verselemzés, és ha ellenállnak az elemzésnek, az elemekre való lebontásnak, akkor az elemzésnek ezt be kell vallania, mégPedig lelkesen – mert az igazi verselemzés nem olyan, mint az időjárásjelentés vagy a telefonkönyv -, és az is része a verselemzésnek.