A következő két strófa tovább fokozza a feszültséget és mélyíti az ellentétet a régi magyar történelemből vett szimbólumok segítségével. A 3. versszakban nagyjából körvonalazódik, hogy a „ti” igazából kiket jelent:
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
A vers beszélője „az új, az énekes Vazul” szerepét ölti magára, azaz költőként olyan akar lenni, amilyen Vazul volt. Milyen is? Vazul alakja a régi magyar történelemből ismert: pogánylázadó Árpád-házi herceg volt, aki összeesküvést szőtt Szent István ellen, ezért István megvakíttatta, fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte.
Tehát Vazulnak a legenda szerint azért öntöttek ólmot a fülébe, mert nem akarta meghallani az újat, a versben viszont éppen az új vállalása, hirdetése miatt jut erre a sorsra. Ez első ránézésre logikátlanságnak tűnik.
Vazul a régihez ragaszkodott, a pogány valláshoz, szemben a kereszténységgel, ezért jó szimbóluma lenne a maradiságnak, sorsa, erőszakos legyőzetése pedig a maradiság halálraítéltségének. Ady mégsem ilyen értelemben használja a jelképet. Őnála Vazul egyértelműen pozitív jelkép, amellyel teljes mértékben azonosul. Az elemzők sokáig nem értették, hogy ezt miért teszi, hiszen Vazul annak a Szent Istvánnak volt az ellensége, akinek a magyarság a fennmaradását köszönheti.
Vizsgáljuk akkor meg, hogy vajon miért vállal Ady sorsközösséget Vazullal!
- Egyrészt azért, mert Vazul lázadó volt, aki ugyanúgy szemben állt a hatalmon levőkkel, mint Ady. Vazul sorsának vállalásával a költő a lázadó szerepét vállalja.
- Másrészt azért, mert Vazult erőszakkal tiporták el, emiatt áldozatnak is tekinthető. Ady úgy érzi, őt is erőszakkal fogják elnémítani azok, akiknek a költészete nem tetszik.
- Harmadrészt azért, mert Vazul afféle ősatya is (ő lett az István utáni Árpád-házi királyok felmenője), így az ő személyének vállalásával Ady gyakorlatilag ősi magyar voltát állítja. Ezzel még jobban nyomatékosítani tudja magyarságát, és ki tudja emelni, hogy költészete az ősi magyar kultúrában gyökerezik (attól, hogy új, semmivel sem kevésbé magyar).
- Talán még azért is, mert Vazul pogány volt, és Ady fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy az új mindig „pogányságnak”, „elvetemültségnek” látszik azok szemében, akik a régihez szoktak és azt szeretik. Itt ugyanis az új áll szemben a régivel.
- De még az is lehetséges, hogy Adyt bosszantotta, hogy az elnyomó egyházi és állami hatalom Szent István államára hivatkozva fejti ki tevékenységét, ezért azonosult István ellenfelével, Vazullal mint az ősi, romlatlan magyarság képviselőjével.
A lírai én tehát felsorolja, milyen borzalmak várhatnak rá, de a felszólító mondatok („Fülembe forró ólmot öntsetek”, „Tiporjatok reám durván, gazul” stb.) értelme éppen az, hogy bármit is tesznek vele, ő, amíg csak él, el nem hallgat. A túlerővel szemben is harcolni fog és akár a pusztulást is vállalva védi, hirdeti az újat.
Ebből az is kiderül, hogy a „ti” olyan személyeket jelöl, akik jelenleg hatalmon vannak, és akik „az élet új dalait” veszedelmesnek és üldözendőnek tartják, ezért durva erőszakkal el akarják pusztítani a vers beszélőjét, Góg és Magóg fiát, aki költőként Vazul szellemét képviseli. De a lírai én elszántan szembeszáll ezekkel az emberekkel.
Az a kegyetlenség, amellyel el akarják őt pusztítani (forró ólmot öntenek a fülébe, rátipornak stb.), itt az újnak a jelentőségét emeli ki. Nagyon fontos dologról lehet szó, ha ilyen kemény harcot folytatnak ellene. De akármilyen barbár eszközöket is vesznek igénybe, bármit követnek is el vele, ő a küldetését föl nem adja.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A történelmi nevek és események tisztázására rákeényszerít és így még nagyobb a megértés. A magyarság mély gyökerei mindennek az alapja. Megbecsülendő. Köszönöm az élményt.