Elszántságáról tanúskodik az utolsó strófa, amely a „de” ellentétes kötőszóval indul, és amelyben 3-szor hangzik el a „mégis” szó:
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
Ezekben a sorokban kemény eltökéltség kap hangot: a lírai én nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A halmozott állapothatározók („sírva, kínban, mit se várva”) azt jelzik, hogy a beszélő a kétely ellenére is kész vállalni a szenvedést a célja érdekében. Illúziók nélkül, „mit se várva”, akár a legyőzetést és pusztulást is vállalva folytatja tovább a harcot a magyarság megváltásáért, modernizálásáért.
Elkövethetnek vele minden aljasságot, ő akkor sem riad vissza az új modern líra művelésétől és terjesztésétől. Üldözhetik, fenyegethetik, ő „mégis” teljesíti a küldetését („Mégiscsak száll új szárnyakon a dal”), egészen addig, amíg pusztulása be nem következik.
Fontos szimbólum Pusztaszer is, amely a megszólított „ti” jelképe: azokat a maradi embereket jelöli, akik akadályoznak minden haladást, akik elátkozzák és üldözik az „új dalokat”, azaz Ady modern költészetét.
Pusztaszer is fontos magyar történelmi helyszín, itt tartották az első országgyűlést Árpád vezér és vitézei 896-ban. A honfoglalók Pusztaszeren 34 napra megálltak és törvényeket hoztak. Ady szemében azért lett Pusztaszer az elmaradottság, a visszahúzó, maradi gondolkodás és a hiteltelen hazafiaskodás jelképe, mert a konzervatív erők szerettek az ősmagyar múltra hivatkozni.
Pusztaszer mint az első magyar országgyűlés helyszíne szimbolizálja magát az országgyűlést is, márpedig a magyar országgyűlés is a régihez ragaszkodott. Pusztaszer tehát a vers belső világában azokra a hivatalos fórumokra utal, amelyek egykor talán a magyarság érdekeit képviselték, de ma minden újnak a tagadását jelentik.
Az utolsó két sorban az a remény, sőt, jövendölés kap hangot, hogy az ő költészete végül akkor is győzni fog, ha a maradi erők gyűlölik és átkozzák. A maradiság erői tehetetlenek vele szemben, hiába átkozzák el százszor is („S ha elátkozza százszor Pusztaszer”), meg nem állíthatják, ő fog győzelmet aratni.
Hiába átkozza el, hiába próbálja megsemmisíteni őt a maradiságban megkövült ország, ő „mégis győztes” lesz. És nemcsak „mégis győztes”, hanem „mégis új” és „mégis magyar” is. Utóbbi azért fontos, mert ellenfelei azt állították, Ady rombolja az ősi magyar értékeket. Ezért a költő rá akart világítani arra, hogy az ő költészete igenis magyar, egyszerre új is és magyar is (mert a kettő nem zárja ki egymást).
Fontos kulcsszava a versnek az „új”, Ady lényegében az újítási szándékát fogalmazza meg, de ez nem jelenti, hogy a régit, a hagyományosat meg akarja tagadni, sőt, a vers egész jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a költő igenis vállalja a nemzeti múltat.
Ady fejlődést akar, és ennek érdekében összekapcsolja a jövőt a múlttal: Vereckét és Dévényt egyaránt képviseli. Vagyis úgy akar újat hozni, hogy közben a régit is megtartja, úgy akarja meghonosítani a nyugati kultúrát, hogy közben magyar is marad.
Egy másik fontos kulcsszó a „mégis”, amely már az 1. strófában is megjelent (a vers teljes szövegében összesen 4-szer fordul elő). Arra utal, hogy a lírai én nem a körülmények által meghatározott magatartást fogja tanúsítani, hanem annak ellenében fog cselekedni. Azaz nem alkalmazkodik, hanem harcol.
A költőt zavarta a nemzet műveletlensége, szerette volna a gondolkodó, értelmes élet igényét elterjeszteni. Ezt a célját kemény, dacos, harcos magatartással igyekezett megvalósítani. Király István nyomán Ady mégis-moráljának nevezzük azt a meg nem alkuvó, kemény, büszke, dacos szembeszegülést, amelyet Ady költészetében a „mégis” szó fejez ki.
A záró strófában ez a „mégis” nagyon erős hangsúlyt kap, ezért Király István szerint a Góg és Magóg fia vagyok én… a mégis-morál egyik reprezentatív verse.
Adynak alapélménye volt a küldetéstudat, az elhivatottság érzése, ugyanakkor az a tudat is, hogy küzdelme reménytelen, mert túl nagy az ellenszél, a gyors győzelemnek semmi esélye. Attól tartott, hogy ez egy hiábavaló harc, mégis elszántan küzdött mindaz ellen, amit elviselhetetlennek érzett: az avíttság, a tunyaság, a szellemi rabság ellen.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
A történelmi nevek és események tisztázására rákeényszerít és így még nagyobb a megértés. A magyarság mély gyökerei mindennek az alapja. Megbecsülendő. Köszönöm az élményt.