Az 1. versszakban az elrontott, passzivitásba kényszerítő jelent részletezi a beszélő, és kifejti, hogy ilyen viszonyok közt mit tehet a költő.
Gyötrött és tépett magamat
Régi hiteiben fürösztve
Vérbõl, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem, mint életes holtat.
A „vér”, „jaj” és „láng” olyan jelképek, amelyek az első világháborúra utalnak, a „gyötrött”, „tépett” szavak pedig a lírai én egyéni helyzetét világítják meg.
A háború meggátolja vágyainak teljesülését. Két lehetősége van ebben a szörnyű jelenben: meríthet erőt a múltból („régi hiteiben fürösztve”) és reménykedhet, hogy a jövő jobb lesz („elteszem” – ez a strófa kulcsigéje). A jelenben passzivitásra van kárhoztatva, mást nem tud tenni, csak annyit, hogy összeszedi a hitét és elteszi magát későbbre, jobb időkre.
A 2. versszakban az értékrendszerek ellentéte, feszültsége még erőteljesebb.
Kell még Tegnapról hív tanu
S kell talán az én hadisarcom,
Hogy drága mementóként
Fölemeljem arcom
Egy új emberű új világra.
A jelen egyértelműen negatív, kényszer szülte állapot. A lírai én gyötrelmei, tépettsége „hadisarcát” adja ennek a jelennek (az adott történelmi viszonyoknak). Vagy: „S kell talán az én hadisarcom”: az én értékem, amit hadisarcba fogok adni, szükség lesz rá egyszer.
Többet a jelenről nem is beszél, hanem átívelve a jelen fölött összeköti a múltat a jövővel. A régi hit, a Tegnap tehát a jövőbe ível. A jelenbeli káosz egyszer majd megszűnik, és győz majd az Élet és egy új rend, és akkor a költő is újra tevékeny emberré válhat.
A jelenben, a Mában egyetlen lehetséges magatartása lehet a költőnek: vállalni a tanú szerepét, aki még látta a Tegnapot, és a vérözön közepette hittel tekinteni a jövőbe. „Kell még Tegnapról hív tanu”: kell valaki, aki átmenekíti a jövőbe a múlt értékeit.
A 3. versszakban a jövő a meghatározó idősík, melyben Ady az új világ aktív részeseként ábrázolja önmagát.
Vád nélkül széttekintgetek
Majd vertségek és diadalmak
Földjén, hogy a kaoszból
Harsos igét halljak,
Vagy harsos igét én hallassak.
A káoszból kibontakozva teljesedhet ki az ő költészete is. „Harsos igét halljak / Vagy harsos igét én hallassak”: a költő szerepe kétféle is lehet. A passzív mozzanat a „harsos igét halljak”, az aktív a „harsos igét én hallassak”. A „harsos” jelentése: hangos, erőteljes, optimista, felhívó jellegű szavak, igék. Valakinek ki kell majd mondani e szavakat, és vagy valaki más mondja ki, vagy ő.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
