A 4. versszakban a beszélő a 2. strófához hasonlóan összefüggést keres a múlt és a jövő között.
Hõs emberségem, várakozz,
Szép álmokat aludj, lefénylett
Jós és jó magyarságom,
Hívni fog az Élet
S föltámadások örök Rendje.
A jelenben a költő tehetetlen, és csak egyetlen méltó választ adhat a zűrzavarra: azt, hogy vár, amíg véget ér.
A „szép álmok”, amelyek a jelenben nem valósulhatnak meg, kellenek majd a jövőben. Ezek a szép álmok, értékek a magyarság politikai-társadalmi helyzetének megváltozását jelentik, ezeket át kell menteni a jövőbe.
A „hős emberség” és a „jós és jó magyarság” a világháború zűrzavara közepette a várni tudást jelenti. Ady olyan rossznak, romlottnak látja a jelent, hogy úgy gondolja, csak teljesen elutasító magatartással lehet kibírni.
Azt persze nem láthatta előre 1914-ben, hogy a háború vége mit hoz majd a magyarság számára, hogy ez a kibontakozás, amit várt, milyen lesz. De azt tudta, hogy az Élet végül győzedelmeskedik, a háború véget ér, az élet megy tovább. A „föltámadások örök Rendje” az, hogy az idő haladjon előre és a jövő elsöpörje a jelent.
Addig is a költő igyekszik megőrizni önmagát, emberségét és magyarságát. Tudja, hogy az Élet egyszer majd hívni fogja, mert az új rendnek szüksége lesz az ő álmaira, az általa megőrzött értékekre. Ez a strófa bizakodóbb hangot üt meg. Ady többféle módon is érezteti a versben, hogy szükség lesz még az ó világára, ezek egyike a „Hívni fog az Élet” kjelentés.
Az 5. versszak visszacsatol a vershelyzethez, ill. a címbeli jelképhez:
Most tél van s szegény mag-magam
Megnémítva és behavazva
Rendeltetés hitével
Őrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.
A zárlatban ismét a külvilág téli képeit látjuk, de most már ezt az alapjában véve személytelen, objektív külső valóságot Ady egybeszövi a versben leírt költői magatartással. Konkretizálja a vershelyzetet is: megtudjuk, hogy itt és most történik a szemlélődés („most tél van”).
A költő helyzetét a „megnémítva és behavazva” állapothatározó jelképezi. Érezzük belőle, hogy a lírai énnek bezártságérzete van, hogy elfojtják, hogy nem tudja kifejezni, amit akar. Ez a magállapot a hó alatt. Tél van, be van zárva, nem tud kibontakozni.
A tél a megpróbáltatások időszaka, amikor jobb elrejtőzni, visszahúzódni, megbújni. És a legfontosabb: megőrizni ős emberségét, amire nem most van szükség.
Zseniális megfogalmazás a „szegény mag-magam”, amely egybeolvasztja a táj objektív és a költő szubjektív világát. A „mag-magam” kép jelentése: maglényem, magkarakterem van. Én is egy új élet csírája, lehetősége vagyok. Amit érzek, gondolok, arra még szüksége lesz a magyarságnak.
Ezért a költő megőrzi ezeket tavaszig. A „megőriz” ige erőteljesebb, nagyobb aktivitást sugall, mint az előző strófabeli passzív „várakozz” ige, jobban érződik belőle a szándék, a lírai én akarata. Már nem az a fontos, hogy ő mit nem akar, hogy mi ő, hanem hogy megtartsa a régi, óhitű, pogány, ős értékeket, a tegnapi, kuruckori értékeket. Ezért őrzi magát.
„Rendeltetés hitével”: küldetése van, ezért meg kell őriznie magát. A múlt már nem egyszerűen „régi hit”, hanem „rendeltetés hite”, azaz kihangsúlyozódik a költő elhivatottsága, küldetéstudata.
A jövő pedig felszabadít majd a tél nyomása alól, az idő elhozza a tavaszt és a szabad kibontakozást a költő számára. Figyeljük meg a jelképrendszert: tél –> hó –> mag –> tavasz –> sarjadás. Ezek törvényszerűen következnek egymásra, ez az „örök Rend”, az Idő törvénye.
Az „Igazimnak sarjadásáig” kép két módon is értelmezhető. Az egyik: az óhitű, ortodox zsidók úgy tartják, hogy minden korban van igaz ember, aki Isten küldötte, Isten erőit hozza, Isten társaságát örökíti át a következő korba. Tehát az „igazim” jelentése: amíg ezek az igaz emberek eljönnek, addig is át kell menekíteni az értékeket. Vagyis nekik őrzi magát a lírai én, az igaz embereknek. Nem akar a jellegtelenek, a szürkék hangadója lenni.
A másik: az „igazi” jelentheti Ady költészetének igazát, igazságát, az „igazimnak sarjadása” pedig azt a kort, amikor Ady költészetét méltányolni fogják, befogadják. Mert a jelen elnyomja az alkotót és eszméit is.
Az elemzéshez Balogh László Mag hó alatt. Bevezetés Ady költészetének jelképrendszerébe című könyvét használtam.
