A vers legfőbb értelme az a fölmutató, gyermeki mozdulat, amivel kezdődik, és amivel véget is ér. A valaha nagyúri felsőbbrendűségét hirdető költői egyéniség leszámol egykori szerepeivel, s egy teljesen más értelmezési szempontból megközelítve életpályáját négy versszakban összesűrítve jeleníti meg mindazt, amije maradt; a hiányt, a menedéket jelentő szerelmet és magát a fölmutatás eszközét, a verset.
Alapmotívumok:
- biblikus: „lázáros” – a bibliai szegény Lázárra utal (Ady gyakran merítette képeit, nyelvi fordulatait a Bibliából, különösen a világháború éveiben)
- a visszatekintésre és a menedékkeresésre utaló motívumok
Kifejezőeszközök: halmozás, ellipszis, reduplicatio, ismétlés, ellentét, metafora, megszemélyesítés, metonímia.
Retorikai eszközök: megszólítás, bevezetés – elbeszélés – érvelés – megerősítés, lezárás
A cím a népdalokra jellemző módon a vers első sora.
Szerkezete keretes, 4 egységre tagolódik.
Az 1. egység (1. versszak) a vershelyzetet teremti meg. Mélabús hangütéssel kezdődik a mű.
A lírai én megszólítja a kedvest. A „kincsek” a költő egyénisége, költészete, és harcos, „hű, igaz” élete. A „kincs” kitétel mindarra vonatkozik, ami a vers tárgyalását alkotja. Így – a rá válaszoló rímnek köszönhetően – egyrészt értelmezhető ironikusan, ebben az esetben a következő strófákban szereplő hiányokra vonatkozik, de értelmezhetjük metaszinten is, amikor is magukra a versszakokra vonatkozik.
A „nincsek” a fiatalság varázsa, lelkesedése, a sötét hajfürtök, az egészség. Ezek mind elmúltak. Tehát azt látjuk, hogy Ady, az egykor harsány hangú, büszke zseni most csöndes, bensőséges hangon a szegénységét, a „nincseit” kínálja fel fiatal hitvesének. Van ebben valami megható.
A 2. egység (2-3. versszak) a fájó hiányok felsorolása. Az első a költői kudarc: a közönség nem ismerte fel a nemzetjobbító szándékot költeményeiben. Megrokkanásának egyik okát Ady abban jelöli meg, hogy egész életén át hűségesen, makacsul harcolt a magyarságáért.
A másik a szerelmi kudarc: fiatalkorában „gyermeki elgondolással” hajszolta a szerelmet, s ennek köszönheti megalázó, halálos betegségét (a szifilisz nevű gyógyíthatatlan nemi betegséget). Nagyon valószínű, hogy a „lázban, vérben, sebben” a betegségre utal, de úgy is értelmezhető, hogy azok a nők, akiktől a költő az igazi, eszményi szerelmet remélte, megsebezték, halálra gyötörték (gondolhat Lédára is).
(Általában nem helyes Ady vérbaját, szifiliszét belekeverni a versei elemzésébe, mert nem ez volt a lényeges a költészete szempontjából. Nem gyógyult ki belőle, de nem ez volt az egyetlen oka a problémáinak, hanem csak egy folyamat része volt: világlátása, nézetei, zsenikultusza, nemzetiségi problémák, háborúellenesség, szerelmi bajok – mind-mind csak egy rész a nagy egészben. Egy-egy művét leszámítva, ahol konkrét utalás van a szifiliszre, nem lehet a verseit erre visszavezetni.)
A 3. egység (4-5. versszak) kijelenti, hogy az egyetlen érték maga a megszólított, aki menedékként jelenik meg a „gúnyolók”-kal és az „aljas világ”-gal szemben.
Mivel a Csinszka-kapcsolat a világháború idejére esett, majdnem minden Csinszka-versben feltör Adyból a vallomás, hogy ez a szerelem menekülés is számára a háború borzalmai elől. Összeolvad tehát a szerelem és a háború, a magánélet és a közösségi problémák motívuma.
Amit adni tud a lírai én a feleségének, azok csupán a hiányok, és azok az értékek, amelyeket a háború tébolyában mások megtagadtak: a hűség a néphez, az emberséghez, a jósághoz.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
